Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)
Bütösi János: Új idők kapujában
ÚJ IDŐK KAPUJÁBAN A Magyar Református Világszövetség ránk váró feladatai Még alig vagyunk félévesek, de már egy új esztendő kapujához állít bennünket életünk Ura és Megváltó Istene. Ezért 1922 Jánusz-arcú kezdetén fordítsuk figyelmünket csak egy pillanatra féléves múltunkra, hogy aztán teljes odaadással azokra a feladatokra vessük tekintetünket, amelyek előttünk állanak! 1. VÉSZES FELHŐK ALATT született meg Világszövetségünk. Ma már látjuk, hogy ha 1991 júniusában nem rendezzük meg a Magyar Reformátusok Második Világtalálkozóját, és ha alatta nem szervezzük meg a Magyar Reformátusok Világszövetségét, a jelen helyzetben sokkalta nehezebb lett volna az. A 20. század utolsó évtizedében a „művelt” Európa bizonyítja Isten Igéjének diagnózisát a bűnös emberről: „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak... Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon... Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár nyomukban és a békesség útját nem ismerik, Isten félelmével nem törődnek" (Róm. 3:12-18). „Isten különös kegyelme nélkül még akkor sem változik a kép, amikor a történelem Ura ámulatos-bámulatos tetteket hajtott végre a térségben és keze még ki van nyújtva" (És. 9:6-12). Mindezek láttán könnyű lenne elcsüggedni és átadni magunkat a lemondás, kétségbeesés, reménytelenség bűneinek. De mi nem csüggedünk, mivel a minden népek szabados Ura minket a Krisztusban már új teremtésének zsengéjévé és szolgájává tett (II. Kor. 4:1-6). Ezért tehát nem csüggedünk! Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, mert ismerjük az evangéliumot: „A nép, amely sötétségben ját látni nagy világosságot; a népek, melyek Isten ellen lázadnak, az Úr útjait tanulhatják” (És. 9:1; 19:23). Vészes felhők alatt is, mi a reménység foglyai vagyunk — ezért... 2. A MÚLT ÉV VÉGÉN végre értesíthettük tagszervezeteinket hivatalosan is, hogy a Világszövetséget 1991. október 3-án, a társadalmi szervezetek 14
