Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Dr. Laslo M. Medyesy: Magyar református ökumené Szöulban, Dél-Koreában

„átállva” kezdhessük el a munkát. (Ez különösen is okos volt, mert az első három-négy napig a delegátusok nagy többsége átaludta a gyűléseket.) Célunk volt az is, hogy legalább egy kicsit a keleti, orientál kultúrához és környezethez is hozzászokjunk. így néhány napot töltöttünk Tokióban, Japánban, majd Hong Hongban (angol gyarmat), Vörös Kínában: Cantonban, Fucanban; Macaon (portugál gyarmat) — így, mire Szöulba érkeztünk, már az ételek, szagok, szokások, felírások és a hatalmas tömegek ismerősek voltak. Több delegátuson láttuk, hogy a felkészületlenül kapott kultúr-sokk lehengerelte őket, és természetesen ez részvételüket is befolyásolta.

A világgyűlés helyének a kiválasztása mindig tapintatos, diplomatikus döntést kíván. A szöuli találkozás Dél-Korea növekvő gazdasági és politikai fontosságát húzta alá. Ezen a helyen az ötvenes évek szörnyűséges háborúja után ma virágzó élet van. Az országot azonban a híres 38. szélességi kör, mint éles kés, vágja át. A berlini fal már leomlott, de ez a függöny még ma is figyelmeztet, hogy a diktátorikus államrendszer csak ilyen „segéd-eszközökkel” tudja elnyomó hatalmát fenntartani. A politikai és gazdasági okokon túl az is döntő volt, s talán a legfontosabb, hogy ebben a buddhista és sintó országban a keresztyénség, és ezen belül a reformátusság robbanásszerűen terjed. Az ország legnagyobb denominációja a Presbiteriánus Egyház 23 ezer lelkésszel és 6.5 millió egyháztaggal. Emberileg nézve a református növekedést, elmondhatjuk, hogy a száz esztendővel ezelőtt alakult egyház kezdettől fogva sorsközösséget vállalt a koreai néppel, és ma is az élvonalban halad az újraegyesítés és a békesség-munkálás nagy feladataiban. Az egyház szolgálatkörét és a társadalomhoz való viszonyát a népszerű Minjung (szenvedés) teológia dolgozta fel, illetve irányítja. Az Észak- és Dél-Korea közötti feszültséget a látogató azonnal észleli, amit ottlétünkkor a pekingi, Tiananmen téri vérengzés közeli emléke még jobban felerősített.

A keresztyén-alapítású Yonsei Egyetem volt a RVSZ házigazdája, aminek hatalmas, földbe vájt amfiteátrumában ünnepélyes úrvacsoraosztással nyílt meg a Világgyűlés. Az Igét Rev. dr. Allan Boesak, a RVSZ elnöke hirdette a 82 országból jött delegátusoknak. A központi Ige, ami a gyűlés mottójaként szerepelt: Máté 16:15 volt. „És ti kinek mondotok engem?” Erre a krisztusi, megállító kérdésre három gondolatkörben próbáltunk megválaszolni református szemszögből: Békesség, az Igazságosság és a Teremtés megújulása.

Magyar jelenlétet nyolcán képviseltünk: a magyarországi négyfőnyi delegáció tagjai: Farkas Hajnalka, Győri József és Tamás Bertalan, dr. Tóth Károly püspök vezetésével. Mikó Jenő püspök, a felvidéki Szlovákiai Református Keresztyén Egyházból jött; Apostol János, mint a brazíliai magyar reformátusok szószólója (ő volt különben a gyűlés legidősebb tagja, 86 évével); végül ketten, amerikai magyarok. Hála az Istennek és a változó nemzetközi viszonyoknak, ez a sokfelől összegyűlt magyar református testvériesen tudott összedol85