Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája
nek milyen más, mennyivel vonzóbb hatása volt, mint a nem is félszázadra rá megjelent római katolikus Káldy-fordításnak. Mikor a Kóldyé megjelent — kinyomtatásban, tudjuk, a protestáns Bethlen Gábor hathatósan támogatta anyagilag a jezsuita fordítót! — a Károlyi Biblia negyedik kiadása forgott közkézen; másfélszázad múlva, 1782- ben Káldyé megérte harmadik kiadását, a Károlyié pedig ekkor már harmincegyedszer került ki a sajtó alól. Vagyis három-huszonhét az arány és a keveset lapozott, tiszta Káldy-példányokkal szemben agyonjegyzetelt, agyonlapozott Károlyi-példányok állanak, amelyekből szinte kiolvasták a betűt. A nyelvész is beszél; azt mondja, hogy ha Károlyi nem alkotott is irodalmi nyelvet bibliafordításával úgy, mint Luther a maga német munkájával, mégis, ha Károlyi fordításának nyelvi hatását, a szavakat, szóképeket, közmondásokká vált gondolatokat kivonnánk a magyar nyelvből, ha kivonnánk költőink szókincséből Tompának vagy Szabolcskának, Aranynak vagy Adynak verseiből — az egész magyarság válnék szegényebbé. Mind-mind valami gazdagodásról, szépségről, csodáról beszél, lelkesen, boldogan, örömmel, büszkén, amikor feláll a XX. század evangéliumi lelkipásztora és ajkáról feddés és imádság hangzik. Feddés, hogy még mindig nem elég az, ami van. Milliószámra forog a Biblia, de még mindig millióan vannak, akiknek kezében nincsen. Millióan hangoztatják és használják jelszóként az evangélium értékszemléletét, de amagyar élet még mindig olyan keveset mutat az Evangélium szelleméből Még mindig sok a beteg lélek, a gyűlölködő szív, az éhes száj és nyomorult test. Még mindig vannak rongyos emberhadak és felettük a pénznek és földnek, bankoknak és gyáraknak hatalmas, gazdag urai és selymes asszonyai. Millióan még csak verejtékeznek a magyar földért, de egy talpalattnyi sem az övék belőle. Az Evangélium évszázadok óta szól magyarul, de a magyarok közül oly sokan mintha nem tudnák már saját nyelvüket és csak az arany nyelvét értenék. Századok óta zörget az Evangélium magyarul a magyar szívek ajtaján, de a szívek nem testvéreknek, csak önmaguknak élnek... így beszél a néma csendben a XX. század evangéliumi lelkipásztora erről a könyvről. Döngenek feddő szavai a homokból és kőből való magyar szíveken és könyörögve száll imádsága az élő Igéhez: váltsa be a prófétai ígéretet és adjon a régi helyébe új szívet, a kőből való helyett hússzlvet a Krisztus bibliás magyar népének. Budapest, 1940. Advent idejében. 76
