Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája

károlyi polgárcsalád sarja volt Károlyi Gáspár. Nagykárolyban volt egy Rados nevű család, amelynek már az előző században is nyoma van. A Rados-Radics egyezés azonban nyelvészetileg szinte egészen valószinűtlen. Akármint van a dolog, Károlyi Radics Gáspár örök bizonysága a magyarság csodálatos áthasonitó, beolvasztó erejének. Annak az erőnek, amely pótolni tudta azt az özön elhullott vért, amely ezernyi hadjárat és testvérharc csataterein omlott ki. Csodálatos titok, hogy milyen erőket tudott kisugározni magából ez a véráztatta föld, hogy idegen törzsön termetteket legbelsejükig magyarokká tudott átvarázsolni. Károlyi Radics Gáspár asszimilálódása azonban, ne feledjük, nem igazolás mindenki számára, olyan számára, aki nem annyira lélekben és áldozatvállalásban, hanem inkább érdekből és külső körülmények miatt válik magyarrá. Sokszor és joggal tiltakozunk az asszimiláció ellen, a tömör, erős magyarság nem kívánatos higulása ellen, de olyanok előtt — amilyeneket századok is csak ritkán mutatnak fel —, mint Károlyi Radics Gáspár, Zrínyi Miklós vagy Petőfi Petrovics Sándor, ámuló szemekkel és hálatelt szívvel kell megállanunk.

Károlyi Gáspár 1556-ban külföldön van. A kor szokása szerint külországi egyetemeken tanul, német és helvét szellemű főiskolákon egyaránt. Wittemberg egyetemén tanulótársa Méliusz Péternek; együttlétük barátsággá mélyül, olyan barátsággá, amely nagy erőknek lesz áldásos forrásává az épülő magyar protestantizmus lelki harcai számára. De Wittembergen kívül — mint mondottuk — járt Károlyi másutt is: svájci főiskolákon és Strassburgban is; innen magyarázható, hogy itthon teológiai állásfoglalása határozottan és kifejezetten a helvét és nem a lutheri reformáció szellemében történt.

Hogy mikor és miképp jött haza, ismét nem tudjuk. Saját maga annyit mond el, hogy 1562-ben Szatmár várába szorult a török-ostrom elől. Itt Ruszkai Dobó Domonkos védelme alatt volt és ezt a védelmet egy könyvecskével hálálja meg, amit neki ajánl. Alighanem már Szatmárban írni kezdte a könyvecskét, de 1563-ban, lelkipásztori állásában, a Dobók érdekterületén fekvő Göncön fejezte be. A könyvecskét Debrecenben nyomtatták ki; ránk egyetlenegy példány maradt csupán. Címe: Két könyv. Minden országnak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul: (melyből megérthetni, mi az oka az Magyarországnak is romlásának és fejedelmeknek szerencsétlenségeknek) és micsoda jelenségekből esmérhetjük meg, hogy az Istennek ítéleti közel vagyon. A magyar sorsnak abban a korban irtózatos kérdései marják Károlyi szívét. Feleletet keres arra, hogy miért szenved a magyarság, miért nyög a török igájában, miért szakadt három részre az ország és miért olyan a magyar, mint az üldözött vad, hogy még a falevél rezdülése elől is fut. Nem Károlyi az egyedüli, aki fájdalmas szívvel keresi a magyarázatot. Sok társa kutatott a magyar sors véres árjának mélyén, de ő volt az, aki ennek a magyarázatkeresésnek tömören, egy igen egyszerűen érthető és mégis mélyjelentőségű történetbölcseleti munka lapjain kifejezést adott. Károlyi, a magyar lelki70