Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája
rokban használatos breviáriumok alkotórészei — mégis, már néha egész szentírási könyveket szólaltatnak meg döcögő, darabos, küzködő és nehéz nyelven —, de magyarul. így cselekszenek sok váltakozó képen halkszavú és halkmozdulatú apácák, amint fáradhatatlanul festik, másolják a kódexlapokra a magyarul megszólaló Igét. Egyik képen az a jelenet látszik, amikor egy előkelő főúri asszony, Kinizsi Pálné Magyar Benigna egy könyvet vesz át a szerzetesektől; a könyvben zsoltár és evangélium szavai vannak magyarul, hogy imádságokként táplálják a főúri asszony lelkét. Egy új képen külföldet látunk, az egyetemi várost, Krakkót és ott egy nyomdát, amint a lapokra mai szemünknek szinte érthetetlen helyesírással írt magyar szöveg kerül: Az zenth Paal leueley magyar nyeluen... Itt is egy főúri asszony volt az ösztönző; Perényi Gábor özvegyének, Frangepán Katalinnak kérésére Nyaláb várában Komjáthy Benedek cselekedte ezt a munkát, amely nagy határkő a készülő magyar bibliafordítás százötven éves útjában: az első nyomtatott szentírásrészletfordítás. A következő képek most már rohamos fejlődést, izmosodást, sokasodást mutatnak. Pesti Mizsér Gábor a négy evangéliumot ülteti át magyarra és adja ki. Újabb kép: a hatalmas főúr, Nádasdy Tamás megígéri pártfogását a humanista tudósnak, Sylvester Jánosnak és a pártfogás folytán már az egész Újszövetség megszólal magyarul és ami a különösen nagy dolog, magyarországi nyomda betűivel (a Sárvár melletti Újszigeten) ugyanabban az évben, 1541-ben, amikor az ország fővárosában, Budán, a Korán szavai hangzanak. Azután egy kolozsvári társaságot látunk; mozgatója, összehozója nem is magyar eredetű, hanem szászból magyarrá vált ember: Heltai Gáspár. Az ő vállalkozásuk már hatalmas, tervük az egész; hat vaskos kötetben, tizenkét év alatt az eddiginél jóval többet jelentetnek meg a magyar Bibliából, de tervüket, az egészet még nem érhették el. Méliusz Pétert is látjuk — hogyan maradhatna el is ő a Szentírás magyar tolmácsolói közül, mikor egész életének munkáját az Ige fundamentumára építette fel. Idegölő hitviták között, Debrecen lelki életének a szektás mozgalmak miatt legválságosabb éveiben, a tenger-munka sem volt túlsók Méliusznak; a Bibliafordítását el nem hagyja, mert tudta, hogy ez mindennél előbbre való. És a százötven esztendő utolsó képe: megindító, megkönnyezni való kép: a lelkes, áldozatos Félegyházi Tamás kezéből az Újszövetség fordítása közben örökre kihull a toll... Csak néhány kép, mégis mennyi kitartás, mennyi buzgóság, mennyi hit, mennyi fáradság-nem-ismerés a két tábor mindegyikében: Róma szerzeteseiben és a reformáció hőseiben egyaránt. Mennyi erőfeszítés legyűrni a még nem eléggé hajlékony nyelv merevségét, mennyi bajlódás jól olvasható szöveget előmutatni a fiatal nyomdászmesterség segítségével. Mennyi könny talán, mikor gyenge volt a test vagy kifáradt az agy, vagy mikor kiapadtak az előállításhoz szükséges anyagi erőforrások. Mennyi újra való nekifogás, mennyi szívósság, mennyi imádság — és micsoda öröm, micsoda hálaadás, mikor kikerült a sajtó 68
