Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
In memoriam
HÚSVÉTI HIT Bármit beszéltek, hitetlen Tamások, a húsvéti hit győzelmes marad. — Az Úr feltámadt! — vallja millió szív s nem roskad össze semmi súly alatt. Én sem hajlok a hitető beszédre, nagyképű bölcseknek nem hódolok, de — tördelvén a titkok néma zárát — csak azt hiszem, mit megtapasztalok, De mit nem érzek vak, süket kezemmel s hová nem ér el káprázó szemem, lelkemmel látom azt, melynek, ha szárnyal, s nem ér nyomába gyarló értelem. Én hallom, mit súg virág a virágnak, bár hangjának fülemben nincs nyoma, értem a tavasz illatos beszédét s érzem Istent, bár nem láttam soha. S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről lelkeket mosva hullt alá a vér, mégis hiszem a Krisztus diadalmát, s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él! O áll mellettem könnyben és mosolyban, amíg az élet rögeit töröm s nyugodtan küzdők, mert tudom, hogy vár majd, egy új élet s benn mennyei öröm. E hit vigasztal minden megtiportat, özvegyet, árvát, sír felé menőt, gyermeket vesztett zokogó anyákat, s aki beteg is, ebből nyer erőt. — Az Úr feltámadt! — vallja millió szív s nem roskad össze semmi súly alatt... — Bármit beszéltek, hitetlen Tamások, a húsvéti hit győzelmes marad! Bódás János
