Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Európa
dozói találkozások. Ahogy itt lassan kialakul a központiság tudata, hozzá fűződik az a reményünk is, hogy ez lehet a közöttünk lakozó Szentlélek fészke. Hol? — Párizsban? Ahol a forradalom 200 éves ünnepén lélegzetelállító fények gyúltak ki? Igen, mint minden világvárosban, ahol a fénykáprázatok mély árnyaiban „álmodik a nyomor”. Ott is, ahol a felvilágosultság eszmei és emberi felsőbbrendűségében még didereghet is, vagy el is zsugorodhat a lélek. „A teremtett világ ugyanis sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését... az egész teremtett világ veletek együtt nyög és vajúdik mind mostanáig... és mi is, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban,... de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Rómaiakhoz írt levél 8:19—26). Egy elesett, szegény gyülekezetei látva milyen hatalmas látomásokhoz értünk. Tulajdonképpen zavarban is lehet hasonló sorsú gyülekezet akkor, ha mutatós, látványos dolgokat, konferenciákat, vagy újonnan szervezett, nagysugarú egyesületet nem tud felmutatni! De most, létkérdése e szakaszában, a “Going my way” irányában egy hatalmas keresztet lát. Ez az ő vállára van szabva és ez is ahhoz a problémaköteghez tartozik, melyre az van felírva: „ami híja van a Krisztus szenvedésének”. Ezt nem kutatni kell, hanem vállalni. Megindult a teherhordozás. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik ebben szóban-tettben segítségül voltak. De most is abból él, amit egykori lelkipásztora kereszthordozása termett. Egy végtelennek nevezhető szeretet tartja. Egy földi határokon átnyúló irgalmas testvéri kéz. Egy másik szimbolikus tettet is meg kell említenem. Az „ó-hazából” jött Némethy Lajosné asszonytestvérünktől, ki párizsi presbiter-testvérétől hallott e forrószívű gyülekezetről. Remekbe készült, kézzel hímzett úrasztali terítő érkezett hozzánk. Elhozta a hű és melegszívű testvér. A kihímzett úrasztali kehely körül e zsoltárfelirat áll: „Tebenned bíztunk eleitől fogva.” — Igen. Istenben bízva alakult ez az egyház immár 55 évvel ezelőtt. így élünk ma is és Isten legyen segítségünkre, holnap is. —:> 267
