Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Kanada

zös, Istennek tetsző szolgálatunk fényt és elismerést kap gyülekezetünknek az elesett emberhez lehajló és őt segítő törekvése, mely igazi istentiszteletünk szerves része és velejárója. Mindez, az Istent dicsőítő ember-szeretetnek nemcsak kézzelfogható kifejezése, hanem gyülekezetünknek önként vállalt próbatétele is. Ennek voltunk bizonyságtevő tanúi gyülekezeti életünkben, az elmúlt 1989-es esztendőben. Megváltó Urunk azt ígérte, hogy követőin is felragyog az ő szeretetének, áldozatának fénye, a Szent Lélek ereje által Krisztus indulatával telítődnek meg és erőt nyernek ahhoz, hogy Jézus Krisztus szeretetének eszközei lehessenek a világban.

Az elmúlt esztendőben — egy eset kivételével — mindig megtartottuk istentiszteleteinket. Január 8-án a gyülekezet tagjai nem tudtak templomba menni, mert város-szerte leállt a forgalom, a hóvihar miatt. Az Úrvacsorát minden alkalommal kiszolgáltattuk, a bibliaórákat — a lehetőség szerint — megtartottuk. A családlátogatást végeztük és a betegeket látogattuk. Öröm tapasztalni, hogy gyülekezetünk sok tagja szívesen, örömmel adja bele képességét, szolgálatát közös munkánkba.

Külön meg kell emlékezzünk a Folkloráma Hétről, mely esztendőnként megismétlődik, s amely oly sok előkészületet, munkát igényel. A megerőltető sütést-főzést Nőtestvéreink végzik, mely tevékenységben más felekezetekhez tartozó Testvéreink is sokat segítenek. Ezúton is megköszönünk minden önzetlen segítést.

Hisszük, hogy a minden kegyelem Istene ezután is velünk jár, megsegít — ezért imádkozunk. Megmaradásunknak, előhaladásunknak biztosítéka maga Isten, Aki soha nem vonja meg segítését azoktól, akik őbenne bíznak, hisznek. Hozzá való ragaszkodásunkban, alázatunkban, igyekezetünkben egyaránt boldogok vagyunk, hogy naponként érezzük gondviselését.

260