Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

LIGONIER HÁRMAS SZÉPSÉGE

Ligonier szépségét sokan és sokféle képpen megírták már. Én nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. Ezért inkább olyan szépségére kívánom a figyelmet felhívni, amelyet kevésbé hangsúlyozunk, pedig talán erre van manapság legégetőbb szükségünk. Mi hát Ligonier e hármas szépsége?

Először is természeti adottsága. A ligonieri Bethlen Otthon hegyen épített, hegyektől körülvett, csodálatos természeti szépséggel megáldott hely. Ha Petőfi a kanyargós Tiszánál így kiáltott fel: „Óh természet, óh dicső természet, Mely nyelv merne versenyezni véled?” — mi itt az amerikai-magyar Mória hegyen hasonló elragadtatással szólhatunk Ligonier természeti szépségeiről egy különbséggel: a természetben a Teremtőt magasztaljuk! A zsoltárossal együtt valljuk: „Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta” (Zsolt. 121:1-2). Amikor esténként legyaloglom 2 mérföldemet a Kalassay körúton és látom a másik oldalon Ligonier ragyogó lámpáit, néha a budai hegyek között érzem magam, máskor a magyar végvárak vitézei csatlakoznak hozzám, ismét máskor Ésaiást mormolok mintegy Jeruzsálem kőfalain járva: „ Vigyázó! meddig még az éjszaka?” (És. 21:11). De amikor feltekintek a csillagos égre, a Teremtő imádatában csendesül el hálás szívem: „Micsoda ez ember, hogy megemlékezel róla, és az embernek fia, hogy gondod van rá?” (Zsolt. 8:5)... A mai ember elszakadt a természettől és óriási árat fizet érte. Még nagyobb árat fizet azért, hogy a Teremtőtől is elszakadt! (Róm. 1:18-32.) Nekünk vissza kell térnünk nemcsak a természethez rousseaui módon, de a Teremtő Istenhez is, keresztyén hittel, ha élni akarunk! Erre jó iskola Ligonier ősi hegykoszorúja.

A hegyek mellett azonban teremtő csendet is ajándékoz Ligonier. A mi Urunk Jézus Krisztusról jegyezték fel az evangélium írói, hogy ő különösen is szerette a hegyeket. Nem természeti szépségükért csupán, hanem azért a csendért, amely keretet biztosított Mennyei Atyjával való társalkodásra. ő a hegyekben harcolta meg nagy csatáit az Ördöggel; a hegyekben nyerte meg Atyja eligazítását, felhatalmazását, erejét szolgálta hűséges teljesítésére. Hegyen fogták el, hegyen feszítették keresztre, hegyen dicsőült meg halála előtt és halála után. A hegy Jézus számára jelentette a világ és test zajából való visszavonulást az Isten-közelség magaslatára és csendjébe, ahol meg lehet hallani a halk és szelíd Hangot életre, halálra...