Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)
Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság
az emberi élet, a hazugság ma a legnagyobb népnevelés. Tisztán tudta és ki is merte fejezni az emberek akkori életérzését és a társadalmi helyzetet. Igaz, még koalíciós világ volt, nem bevallott kommunista diktatúra, de a közeledtét mindenki látta, s visszaütő hatalmától félt az egész ország. Ravasz viszont a materialista életfelfogással szemben az örökélet hitéről prédikált: csak annak az ereje veszi el a természetes halálfélelmet vagy ad békességet a kivégzés előtt, csak az juttat szabadságra és ajándékoz meg függetlenséggel. Püspök korában, 1948-ban történt lemondásáig, a lelki gondozáson túl az egyháznak és a magyar népnek szóló mondanivalója: a nemzeti lét kérdése erkölcsi kérdés („Nem igaz az, hogy a nemzetek felvirágzása csupán gazdasági okoktól függ; nem igaz az, hogy a nemzetek léte és nemléte politikai szerencsének vagy balszerencsének az eredménye"), az erkölcsi kérdés pedig Isten kérdése. Tiszta és eligazító bizonyságtétel az orosz hadsereg és a kommunista hatalom jelenlétében. A keresztyénség alapvető igazságait áradó és felülmúlhatatlan gondolati erővel variálja; föltétlenül a Szentlélek szólt belőle. Istenben vagyunk emberek, nála nélkül csak gép vagy állat bárki is. S Ravasz Lászlónak olyan erkölcsi súlya volt, hogy az ország nagyobb fele még abban a zavaros világban is figyelt a szavára. Rákosiék mindenáron le akartak számolni vele, de őt nem juttathatták Ordass vagy Mindszenty sorsára; otthon és világszerte ható erkölcsi tekintélye megóvta ettől, ót csak félreállítani lehetett. Ennek keresték meg a sikeres módját. ☆ ☆ ☆ Ravasz mindenekelőtt igehirdető volt, de mint püspök s a zsinat és konvent elnöke egyházkormányzó is; ő vezette az egyházat ebben a zavaros és halálosan veszedelmes időben. Ténykedését különböző oldalról sokan bírálták, mi most négy püspöki jelentése alapján (1945, 46, 47, 48) foglalkozunk vele, hozzátéve az Országos Református Lelkészegyesület 1946-os elnöki megnyitó beszédét. Először felméri a világhelyzetet. Látása szerint az egyházak súlya a háború után a legtöbb helyen megnőtt, különösen az angolszász világban. Még Németországban is, ahol „...a néplélek szörnyű tudathasadásba esett. Máról holnapra eltűnt a Luther, Kant, Goethe s a többi nagy keresztyén gondolkodónak és társadalomszervezőnek a népe és előkerült a Hitler igézete alatt megszállottá vált Harmadik Birodalom, amelyet ez a szörnyű démonizmus gyökeréig átjárt. ” Születőben van az Egyházak Világtanácsa (Ravasz szóhasználata szerint Egyetemes Egyháztanács), s vele a régen szétszakadt keresztyénség lelki és szervezeti egymáshoz fordulása, tEllán az egysége is hosszú távon 97
