Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

A történelmi Magyarország határain kívül élő evangélikusok között végzett lelkigondozói munka

Mindkét városban van magyar református gyülekezet is. Svájcban is 1957-ben kezdődött meg az odakerült magyar protestánsok rendszeres lelki gondozása. A Svájci Evangéliumi Egyházak Segélyszervezete két magyar református lelkészt alkalmazott e szolgálat végzésére, akik 1979-ig, ill. 1980-ig szolgáltak. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy az említett segély­szerv nem óhajtja az addig nyújtott anyagi támogatást a jövő­ben biztosítani, így szükségessé vált a munka átszervezése. Ez lehetővé tette, hogy a magyar gyülekezetek is kifejezhessék kívánságukat a lelkészek meghívása alkalmával, így jelenleg a három „fél-állásban” szolgáló svájci magyar lelkész közül (ketten közülük „félállásban” németsvájci gyülekezetben is szolgálnak) egy református (Szathmári László — Bázel) és kettő evangélikus (Antal Béla — Bem, és Joób Olivér — Zürich). A genfi és lausanne-i magyar protestáns gyülekezeteknek jelen­leg nincs lelkipásztora, istentiszteleteiket Genfben élő nyugdíjas lelkipásztorok (köztük e sorok írója is) és egyéb ott tartózkodó (egyházi világszervezeteknél alkalmazott vagy az egyetemen tanulmányaikat folytató) evangélikus és református lelkészek vagy vendégigehirdetők végzik. Az utóbbi két gyülekezet 1987 tavaszán, a két város közt fekvő Céligny faluban, az ottani öku­menikus Intézetben tartott ünnepség keretében adott hálát Istennek, a 30 évvel ezelőtt megkezdődött rendszeres magyar igehirdetői munkáért. A Rajnai és Vesztfáliai (német) Protestáns Tartományi Egyházak lassan három évtized óta támogatják a területükön élő magyar protestánsok közt végzett lelkigondozói munkát. A lelkészi hivatal és gyülekezeti központ Kölnben van. Jelen­legi lelkészük, Gulyás Koméi református lelkipásztor, közvetlen elődje is az volt, de szolgáltak ebben az egyházi közösségben evangélikus lelkészek is, így Nagy József és Glatz József, mint ahogy a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium korábbi vallástanárai közt is volt több református (így ott szolgált a kölniek jelenlegi lelkipásztora is). Az 1956-os magyarországi események után külföldre került és már azelőtt is Magyarország határain kívül élő evangélikus lelkészek (és teológiai hallgatók) 1957 márciusában — az Evan­gélikus Világszövetség támogatásával — egy konferenciát tar­tottak Bécsben, amikor is egy elvi nyilatkozatot fogadtak el, valamint megalakították a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségét. Ez a munkaközösség, ill. annak vezetősége (intézőbizottsága) a megalakulás óta szinte minden évben összejövetelt, ill. értekezletet tartott és irányítója volt a közösen hordozott munkaágainak. Ezek közé tartozik az ÚTITÁRS című, 1987-ben harminc éves fennállását megünnepló 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom