Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)
A történelmi Magyarország határain kívül élő evangélikusok között végzett lelkigondozói munka
Mindkét városban van magyar református gyülekezet is. Svájcban is 1957-ben kezdődött meg az odakerült magyar protestánsok rendszeres lelki gondozása. A Svájci Evangéliumi Egyházak Segélyszervezete két magyar református lelkészt alkalmazott e szolgálat végzésére, akik 1979-ig, ill. 1980-ig szolgáltak. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy az említett segélyszerv nem óhajtja az addig nyújtott anyagi támogatást a jövőben biztosítani, így szükségessé vált a munka átszervezése. Ez lehetővé tette, hogy a magyar gyülekezetek is kifejezhessék kívánságukat a lelkészek meghívása alkalmával, így jelenleg a három „fél-állásban” szolgáló svájci magyar lelkész közül (ketten közülük „félállásban” németsvájci gyülekezetben is szolgálnak) egy református (Szathmári László — Bázel) és kettő evangélikus (Antal Béla — Bem, és Joób Olivér — Zürich). A genfi és lausanne-i magyar protestáns gyülekezeteknek jelenleg nincs lelkipásztora, istentiszteleteiket Genfben élő nyugdíjas lelkipásztorok (köztük e sorok írója is) és egyéb ott tartózkodó (egyházi világszervezeteknél alkalmazott vagy az egyetemen tanulmányaikat folytató) evangélikus és református lelkészek vagy vendégigehirdetők végzik. Az utóbbi két gyülekezet 1987 tavaszán, a két város közt fekvő Céligny faluban, az ottani ökumenikus Intézetben tartott ünnepség keretében adott hálát Istennek, a 30 évvel ezelőtt megkezdődött rendszeres magyar igehirdetői munkáért. A Rajnai és Vesztfáliai (német) Protestáns Tartományi Egyházak lassan három évtized óta támogatják a területükön élő magyar protestánsok közt végzett lelkigondozói munkát. A lelkészi hivatal és gyülekezeti központ Kölnben van. Jelenlegi lelkészük, Gulyás Koméi református lelkipásztor, közvetlen elődje is az volt, de szolgáltak ebben az egyházi közösségben evangélikus lelkészek is, így Nagy József és Glatz József, mint ahogy a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium korábbi vallástanárai közt is volt több református (így ott szolgált a kölniek jelenlegi lelkipásztora is). Az 1956-os magyarországi események után külföldre került és már azelőtt is Magyarország határain kívül élő evangélikus lelkészek (és teológiai hallgatók) 1957 márciusában — az Evangélikus Világszövetség támogatásával — egy konferenciát tartottak Bécsben, amikor is egy elvi nyilatkozatot fogadtak el, valamint megalakították a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségét. Ez a munkaközösség, ill. annak vezetősége (intézőbizottsága) a megalakulás óta szinte minden évben összejövetelt, ill. értekezletet tartott és irányítója volt a közösen hordozott munkaágainak. Ezek közé tartozik az ÚTITÁRS című, 1987-ben harminc éves fennállását megünnepló 84
