Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Nt. Bütösi János: "Termékeny zavar" Magyarországon?

nem beszélünk, hogy miért lett a humanizmus, a dialógus, a kiegyezés a mi életformánk ebben a világban, és nem a misszió, a bizonyságtétel, az evangélizáció. Nehéz is erről beszélni, amikor a magyarországi református egyház önkényesen és egyoldalúan felmentette magát Krisztus parancsa alól: „Elemezvén, tegyenek tanítványokká minden népeket!” (Mt 28:18). Természetes, hogy az egyház politikai vonatkozásokban is „szövetség” népe (Ez 17:11-21), de vajon becsületes és örökre érvényes „szövetség”-e az, amit kierőszakolnak egy megfélemlített, kiszolgáltatott, hivatásától megfosztott egyházból? Vajon pártütés-e Isten ellen, amikor az egyház visszautasítja azt a hamis tant, hogy az állam speciális megbízatásán túl és felül egyetlen és totalitáriánus rendje lehet, sőt kell, hogy legyen az életnek, s így az egyház hivatását is betölti, mondjuk a nevelés terén? Az egyház Isten Igéjén túl és mellett más kijelentés forrásokat is elismerhet?... Míg az állam kész az elmúlt 40 évet komolyan átvizsgálni, mi nehezen értjük meg, hogy nemcsak az állam, de az Úr is mondhatja: „Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkozzatok. íme, újat cselekszem, most készül, avagy nem tudjátok még?” (És 43:18-19). Nem kell az egyháznak minden újságot újnak venni (Acs 17:21), és jó, ha mindazokat megvizsgál, megpróbál, s csak azt tartja meg, ami jó (I. Thess. 5:21), de éppen a református egyháznak kell tudnia azt, hogy az egyházat elöljáróiban és tagjaiban állandóan reformálni kell, különben deformálttá válik. Terméketlen zavar az, amikor személyi változásoktól várjuk a megújulást, s nem vagyunk hajlandók megszüntetni azt a gyakorlatot, melyet az államhatalom termelt ki, hogy t.i. egy vezető egyéniség képviseli az egyházat; ez praktikus lehet a parancsuralmi államberendezés számára, de halálos a református egyház számára. A zsinat-presbiteri felépítés pontosan az ellenkezőjét vallja mindennek.

Mi az ébredés ?

Legnagyobb zavar azonban az ébredés értelmezésében jelentkezik. Egyszer ürügynek bélyegezzük a rosszindulat, a fenyegetés, a bosszú, a politikai reakció álcázására (nem először), máskor viszont „mindnyájunk által óhajtott” egyetlen megoldásnak minősítjük. Csak azt nem tudjuk, hogy mi a lelki ébredés és hogyan történik az. Nyilvánvalóan a lelki ébredés nem „a lelkek demokratizálódása”, hanem klasszikus megfogalmazása szerint olyan rendkívüli időszak, amikor Isten Szentlelke szabadon kiárad és Jézus Krisztust úgy dicsőíti meg az emberek között, hogy egy aránylag rövid idő alatt egy nagyobb közösség teljes élete megváltozik. Amikor a második világháború után, forradalmi változások korában a magyar protestantizmus meg59