Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)
Nt. Kovács Zoltán: Egy esztendő a mérlegen
EGY ESZTENDŐ A MÉRLEGEN Kegyelmi időnk itt e földön egy esztendővel újból megnyújtatott, hiszen az időnek ama fájáról, amelyről nagy magyar költőnk Arany így ír, hogy: „Hullatja levelét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája", csak tegnap hullott le az Úr 1988. esztendejének utolsó levele, hogy végezetül az a levél is egy kicsiny része legyen a történelem avarának. — Egy évvel újból idősebbek és gazdagabbak lettünk az ő kegyelméből, adassék tehát ezért Néki dicséret, dicsőség, tisztesség és Kovács Zoltán Ákos hálaadás. Mivel: „Mindennek rendelt lelkész, a múzeum és ideje van" (Préd. 3:1), s mivel: „Elérarchívum kurátora. keztek a számadásnak napjai" (Hós. 9:7), úgy érzem, hogy Mesterem és Megváltóm, kit teljes szívvel szolgálok, bátorítva így szól hozzám: „Adj számot a te sáfárságodról” (Lk 16:6), s mondd el, hogy mit, mikor, hogyan és miért tettél? Beszámolómban két tárgykörről szeretnék egy-egy globális képet alkotni azért, hogy az olvasó távolból is tiszta és világos képet nyerjen a Bethlen Otthon s a Múzeum-Archívum életéről, továbbá pedig azért, mert e két területre terjed ki alkalmaztatásom. E kettős beosztásban először is a lelkészi teendőkről szeretnék szólni, hiszen ez a fő hivatásom ahová az Úr állított a Bethlen Otthonban, továbbá ebben a munkakörben érzem igazán annak a nagy parancsnak jelentőségét, hogy „Egymás terhét hordozzátok" (Gál. 6:2). Betegeink lelkigondozása két területet ölel fel: 1) beteglátogatás úgy az Otthonban, mint a kórházban; 2) istentiszteletek rendszeres tartása. Ezekre kimondhatatlanul nagy szükség van, mert gondozottjaink között talán nincsen egy sem olyan, aki ne hordozná vagy a betegség, vagy a lelki fájdalom súlyos keresztjét, vagy pedig mindkettőt egyszerre. Az év folyamán Otthonunk gondozottjai rendszeres látogatásban részesültek hetenként egy, vagy több alkalommal. Az Úrnak 1988. esztendejében kerek számban 4500 látogatást végeztem, mind a Bethlen Otthonban, mind péntekenként a latrobei kórházban. Látogatásaim alkalmával mindenkor az Igén keresztül igyekeztem több hitet, reményt és biztatást nyújtani a csüggedő s nagyon sokszor megkeseredett szívűeknek. Munkámat akkor láttam igazán megjutalmazva, amikor egy-egy látogatásom alkalmával azt tapasztalhattam, hogy az eredetileg 4<*