Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Az Amerikai Magyar Református Egyház

Temetőnk sorsa több okból nyert figyelmet 1988-ban. A szerszámkamra tetőzetét Peclet András, aki a temetőt is gondozza, önkéntes munkával újra fedte. West Mifflin várossal hoszszasan tárgyaltunk az általuk az 1900-as évek elején feltöltött utcának temetőnket határoló védőfalának helyreállítása ügyében. A város 1989 tavaszára ígérte ennek véghezvitelét. A temetőgondozás egyre emelkedő költségének fedezésére a közgyűlés alapot létesített (perpetual care). így ez a kiadás a jövőben remélhetőleg kevésbbé terheli pénztárunkat. Temetőnk létezése és annak fenntartása lelkileg megnyugtató büszkeségünk, de sok gonddal is jár.

Az ifjúsági csoportról szóló beszámolót készakarva hagytuk utóljára, hogy még derűsebb és reménytelibb hangulatban fejezhessük be ezt a cikket. Szepesi Róbert vezetése alatt már több éve lelkes munkát folytatott ez a csoport, mind helyileg, mint a többi magyar református ifjúsági csoporttal együttműködve. Konferenciákon vettek részt, táborokba mentek. Ez év (1988) végén Szepesi Róbert lemondott. Gondnokunk, Peclet András vállalta a csoport felnőtt tanácsadói szerepét. Az év őszén a következő tisztikart választották egy évre: Larkin István elnök, Nagy Júlia Anna alelnök, Peclet Wendy jegyző, Shaw Pál pénztáros. Szepesi Róbertét tb. tanácsadónak, Szepesi Christinet h. tanácsadónak választotta meg a csoport. Eddigi lelkes munkájukat még fokozottabb mértékben folytatták. Bankettet rendeztek a lemondott tisztviselők és orgonistánk tiszteletére, a nőegylettel karöltve ajándékokkal lepték meg az ünnepeiteket. Képviselőik megjelentek mind a presbitérium, mind a nőegylet egyegy gyűlésén. Terveiket ott ismertették, segítséget ígértek és kértek. Az istentiszteletek vezetésében rendszeresen résztvesznek, ha kell; a gyengélkedők és öregek templombavitelét is felajánlották. Karácsonykor szólóénekekkel, orgona szólóval, valamint a gyertyafényes istentisztelet vezetésében való tevékeny részvétellel mutatták meg érdeklődésüket és felelősségérzetüket. Magyar népi hagyományok iránt való érdeklődésüket a konyhában is gyakorolták, csodálatosan meglepő ügyességgel még a palacsintakészítést is hamar megtanulták. Karácsonykor fenyőkoszorúkat árultak.

1989-re irányuló terveik közül megemlítendő, hogy Balázs Napján (Valentine's Day) vasárnapi ebédet készítenek. Akkor próbálják ki palacsintasütési ügyességüket egy nagyobb csoporton. Az ebéd nyereségből a most vett költséges hóekére $ 100-t szándékoznak adni. Eddigi szorgos, minden(vasár)napi munkájuk folytatása is szándékuk. A távolabbi jövőt illetőleg további terveket is szőtt a csoport a gyülekezet lelki és társadalmi élete terén. A gyülekezeti élet élénkítésére tett javaslataikat a lelkész215