Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Wass Albert: Jézus Krisztus jó vitéze
De hadd szóljon őmaga hozzánk, Jézus Krisztus magyar vitéze, Soós Géza: ,,Isten nagyon fiatalon hívott el. Tíz éves koromban már mindennap olvastam a Szentírást és imádkoztam. Tudtam, hogy Isten életem Ura, s neki tartozom engedelmességgel... Egy ifjúsági tábor alkalmával tapasztaltam meg először, hogy Jézus Krisztus ma is él és uralkodik. Ez az élmény döntő lett számomra. Kértem az Urat, hogy fogadjon föl szolgájának. Ettől az időtől kezdve rendszeresen részt vettem a református ifjúsági munkákban. A bibliakörökben Kálvin nyomán felfedeztük Isten Igéjének az időszerűségét és felkészültünk, hogy szolgáljuk Istent Egyházunkban. Több éven át maguk az Egyház vezetői sem értették meg, hogy mit akartunk. Életünk szakadatlan küzdelem volt az alvó Egyházzal szemben a megújhódott Egyházért... Kimondhatatlan öröm volt számomra, hogy vihettem az Evangéliumot az egyetemekre, középiskolákba, gyakran távoleső falvakba. Hála és öröm töltött el, hogy sokakat megnyerhettem Jézus Krisztusnak. Figyelhettem őket, amint tapogatódzó léptekkel elindultak a lelki élet útján... Láttam, mint újultak meg az egyházak, melyek előbb — nyílt vagy burkolt formában — ellenséges magatartást tanúsítottak. Mindez Isten kegyelmének munkája volt... Az ökuménikus gondolat is nagyban hozzájárult látóköröm bővüléséhez. Meggyőzött arról, hogy különleges lelki örökségeink megőrzése mellett, egyesülnünk kell, mindazoknak, akik Jézus Krisztust megváltójuknak ismerik el. Az ökuménikus konferenciák — különösen az oxfordi (1938) és a nagy amszterdami ifjúsági konferencia (1939) örökké felejthetetlenek lesznek számomra. Ez utóbbin az a kiváltság is ért, hogy a magyar delegáció feje lehettem... Mikor a háború kitört, az üldözöttek védelmére keltem. Több veszélyes megbízatást hajtottam végre, de Isten mindég megóvott. Utolsó olaszországi megbízatásom alkalmával megszerveztem Rómában az első magyar református gyülekezetét. 1946-ban a kommunisták megkísérelték, hogy eltegyenek láb alól. Svájcba kellett menekülnöm, ahova családomat már előre kiküldtem. Az Ökuménikus Világtanács, az Egyesült Államok-beli Északi Presbiteriánus Egyház támogatásával, megbízott, hogy Németországban hirdessem az Evangéliumot a protestáns menekülteknek. Szolgálva Istent és az embereket, az Egyház a világ világossága kell legyen. Mutatni kell az utat az emberiség fejlődése és szabadsága felé, melyek Isten iránti engedelmességből származnak. Elő kell idéznie a szükséges reformokat ehhez a fejlődéshez az élet 98
