Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Szigethy Béla: Az anyaszentegyház gondoskodása
angol nyelvű gyülekezet lelkészségét ellátva, feleségemmel együtt, önkéntesen vállaltam a Világszolgálat munkáját. 1952. június 8-án, buffalói gyülekezetem szószékéről a magyar istentiszteleten az akkor szintén kivándorolt Nagy Sándor vezetőlelkész hirdette Isten Igéjét. Onnan Cleveland, Ohio-ba utazott, ahol felállítottuk a Magyar Evangéliumi Világszolgálat második irodáját és a kiváló értékű Nagy Sándort a Világszolgálat levelező lelkészeként tudtuk alkalmazni. Mielőtt kivándorolt volna, Nagy Sándor a Lelkigondozó Szolgálat irattárát Genfben az egyházi központnál helyezte el megőrzésre. A még ki nem vándoroltak vagy végleg Európában maradók ügyében intézkedett olyan alapon, amit a Harangszó 1951. május 13-i számában így ismertetett: A kivándorlás következtében ,,a munkánkat hat éven át támogatott Egyházak Világtanácsa (World Council of Churches) döntése folytán a német protestáns egyházakkal voltunk már hosszabb idő óta tárgyalásban.” Ezek közül egyezséget legelőbb a bajorországi Evangelische Reformierte Kirche-vel kötött Nagy Sándor. Ennek a magyarul és németül írt egyezségnek az első és 15. pontját idézem: ,,A bajorországi Ev. Református Egyház tudomásul veszi, hogy a Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat ezidőszerint 3 lelkésszel, 6 diakónussal és 5 tisztviselővel végzi munkáját, akiknek ellátásához a fedezetet az Egyházak Világtanácsának Menekültügyi Osztálya bocsátotta rendelkezésre... — A fentnevezett személyek a jelen egyezség által a Bajorországi Ev. Ref. Egyház fennhatósága alá kerülnek. Nem kerül azonban ez alá a fennhatóság alá a Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat központi irodája s annak személyzete, amely az egyházi vezetősége által reáruházott tevékenységét továbbra is önállóan intézi." 15. pont: ,,A jelen megállapodás addig marad érvényben, amíg a Magyarországi Református Egyház visszanyeri a szabad világban szétszóródott hívei és ezek csoportjai fölötti gondoskodásának és intézkedésének azt a lehetőségét, amellyel ezidőszerint nem bír." Az Egyezséget Fritz Jung, a Bajorországi Evang. Református Egyház Moderámenjének elnöke és Nagy Sándor, a Németországi és Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat vezetőlelkésze írta alá 1951. április 11-én. Ez az Egyezség szolgált mintául a további egyezségekhez. A Németországi és Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat ,,hetvenötödik leveledként a Harangszó utóljára 1951. október 31-én jelent meg. Tevékenységét az Ausztriában — dr. Harsányi András által — létesített Jőjjetekre ruházta át Nagy Sándor, aki az utolsó számban, többek között, ezt írta: ,,A 88
