Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: "Menjetek el tehát…"
később, amikor levelezni kezd Kunst Irénnel, ezzel a nagy németmagyar származású kínai misszionárius nővel, aki 30 éven át imádkozott, hogy Isten ébressze fel a magyar keresztyénekben a világ-misszió iránti felelősséget, Sándor ámuldozó hálaadással teszi fel a kérdést: ,,Lehetséges, hogy amikor én 1903-ban megszülettem, valaki már imádkozott érettem? Kunst Irén úgy érezte, hogy ez történt!' Mi is így érezzük. Mert, ha az Úr ismerte Jerémiást, mielőtt az anyaméhben megformálta, s prófétai szolgálatra szentelte, mielőtt a világra jött volna, miért lehetetlenség abban hinni, hogy Isten ismerte, megszentelte és elrendelte a Babosék sajátos szolgálatát is, mielőtt megszülettek volna. Hiszen érvényes ez nemcsak Babosékra, de ránk is! Mert bár gyakran összekavarjuk a predestinációt fatalizmussal és determinizmussal, igeszerű azt hinni, hogy mielőtt megszülettünk volna és bármi jót vagy rosszat tehettünk volna, Ő kegyelmesen meghatározta feladatunkat, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az Ő kegyelmi elválasztása alapján (Róm. 9:11-12). Azt pedig semmiképpen se felejtsük el, hogy az egyházban sok nagy esemény titka a kitartó imádság! 2. Róma 8:30 szerint,,akiket listen) eleve elrendelt, azokat el is hívta". Istennek ez az elhívása gyakran különböző utakon érkezik meg hozzánk: az írásokon, tanácsadásokon, körülményeken, stb. keresztül, de a mi református őseink szerették úgy mondani, hogy általánosságba véve az elhívás mind a Szentlélek belső munkája, mind pedig az egyház külső felismerése. Babos Sándor esetében Isten elhívásának e kettős szempontja egészen nyilvánvaló. Míg belsőleg Isten a kolozsvári teológiai főiskolán készítette fel, különösen imádságon, tanulmányain és hét keresztyén barát testvéri közösségén keresztül (László Dezső, Horváth Jenő, Borbáth Dániel, Dávid Gyula, Bencze József, Bedő Béla és Babos Sándor), valamint a nyugati keresztyénséggel való kapcsolatai által — addig a külső elhívás lehetősége is egyre erősödött az erdélyi református egyház növekvő missziói felelőssége által. Mindez pedig a legszokatlanabb körülmények közepette. Mint ahogy Sándor feljegyezte: ,,Amikor Trianonban Erdélyt levágták a magyar nemzet testéről, amikor minden összeomlani látszott atyáink szemében, akik többé nem tudtak tanácsolni bennünket a jövendő feladatait illetően -, amikor minden szólam haszontalannak bizonyult megküzdeni a nemzeti veszedelemmel — akkor az Úr fiatal professzorok és tanulók által megnyitotta a szemünket, hogy lássuk a belső és felfelé nyíló lehetőségek széles területét. Kezdtük megérteni, hogy az ,elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket' nem ártalmatlan keresztelési formula, 72
