Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dr. Komjáthy Aladár: Hét nap Erdélyben

látásra, mondom mégis... Viszontlátásra holnap, vagy ha nem holnap, akkor holnapután, és ha nem akkor, majd azután, és ha aztán sem, talán egy év után...”

És itt kifogyott a szalag, de szívünkben zeng tovább a megtartó, vigasztaló, örök Ige.

*

UTÓIRAT:

Mindég halálos csend van, amikor a nemzetközi gyorsvonat beérkezik Biharpüspökre, amit most Episcopia Bihoroluinak hívnak. A búcsúzás szép hangulatában géppisztolyos marcona katonák zavartak meg. Útitársamat, egy álmos arab terroristát, aki izráeli útlevéllel utazott és géppisztolya a kézitáskájában volt, kiküldték a fülkéből. Egyedül maradtam egy főhadnaggyal és három géppisztolyos kísérőjével. Kint a folyosón állottak a többiek, egy ezredes vezetésével. Lent a vágányok mellett rengeteg géppisztolyos: kék és zöld parolisok.

Útlevelemet elvették és nekiestek a kézitáskámnak. Hulltak az alsónadrágok, ingek, zoknik le a piszkos vonatpadlóra. Nagy diadallal felfedeztek egy film-tekercset. Színes filmeket nem lehet egész Romániában előhívatni, jó barátok küldték velem Budapestre, hogy ott előhívassák és hasonló úton visszakerüljenek. Fekete-tengeri nyaralásról vett képek voltak. Elkobozták. Nagy felhajtással mutogatták egymásnak a két megtalált domborművet: az egyik Bethlen Gábornak, a másik Szenczi Molnár Albertnek a képét ábrázolta, születésük és haláluk évével egyetemben. Kivitték az ezredesnek, aki ezeket elkobozásra ítélte.

Aztán megengedték, hogy visszapakoljam a holmimat. A főhadnagy kiment az ezredeshez, rövid tanácskozás után visszajött és kivitte a Bibliámat. Az ezredes bejött és lapról-lapra átment az egészen. Közben a főhadnagy újból nekiesett a csomagomnak, és most egy fafaragásos kis emléket kobzott el: Ady Endrének a képmását, aki egész életében a román —magyar barátság szószólója volt. Közben a Bibliám lapjai között megtaláltak egy névjegyet: addigra már megint minden fehérneműm szétdobálódott. Most már a fejünk felett levő csomagtartóba is jutott belőle. A névjegy felett óriási tanácskozás következett, kint a folyosón. Egy magyar író, lapszerkesztő, kommunista vezetőember névjegye volt. Ettől aztán teljesen megvadultak. Leráncigálták rólam a kabátot és közölték, hogy vegyem le az ingemet, a nadrágomat, a cipőmet. Ott és azonnal. Nem találtak semmit. Még egy telefonszámot sem, mert azokat mind a fejemben tartom.

62