Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Nt. Kovács Pál: A szeretetszolgálat tőzsdéje
létén, egy kb. 350x200 mérföldes sávban több, mint 185.000 magyar él — s közöttük már sokan vannak a 65 éven felüliek —, a „kivételes szükség” tényét kellett bebizonyítanunk. Ezt, a 800 oldalas dokumentumanyagot három kötetben 1987. december 2-án nyújtottuk be az illetékes hatóságokhoz. Ennek csak a regisztrálási költsége 16.000 dollár volt. A 4 millió dolláros terv előkészítéséhez, kidolgozásához, nemcsak jelentős anyagi, de szellemi erőfeszítésre volt szükség, mely rengeteg munkaórát igényelt még úgy is, hogy egy kiváló, egészségügyi területre specializált ügyvéd irányítása állt mögöttünk. Pártfogókra is szükségünk volt s ezért 18 ohiói szenátort és képviselőt kerestünk fel magánkihallgatáson kérve befolyásukat. Jó reménységgel tölt el, hogy bár az engedély elbírálásának eredményét csak 1988 áprilisában tudjuk meg, közbenjárásuknak hatását máris érezzük. A fenti erőfeszítéseink felsorolásához még sokat tudnánk hozzáfűzni, de csak még annyit, hogy a tárgyalások során valaki egyszer dr. Bertalan Imre elnökkel együtt „instigatomak” nevezett. A magam részéről ez a jelző örömmel tölt el. Bárcsak igaz lenne, hogy bujtogató, vagy izgató szerep juthatott osztályrészemül, abban az ügyben, amelyben Isten egy „részvényét” akarja beváltani nálunk, hogy azt újra befektessük, kamatoztatva, osztalékokban gazdagítva másokat. Amikor a szolgálatnak ez új óhiói területén, hitem szerint látom Isten Szentlelkének pecsétjét, szívesen vagyok „instigator”, vagy ha úgy tetszik ügyének „bujtogatója”... Mert az Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy az „értékpapírok” beváltására az alkalmas időt elmulasszuk, hogy Egyesületünk és Szeretetszolgálatunk életében egy „fekete hétfőt” érjünk meg. Az ohiói Bethlen Otthon alapítótestületének tagjai a következők: dr. Bertalan Imre elnök, Solymosi Aladár a bizottság elnöke, Farkas Sándor jegyző, Puskás Béla pénztáros, Kovács Pál ügyvitel-koordinátor, Kántor Pál és Szabó Edward bizottsági tagok. Miközben az ohiói Bethlen Otthon terve az elmúlt évben teljesen lekötötte még a nem létező szabad perceinket is, annyira, hogy természetesen szabadságra nem is gondolhattam, Ligonierban a megszokott keretek között végeztük munkánkat. A „nursing home” 103 ágya állandóan telve volt, és az Otthon hű alkalmazottai, jó szakmunkásai végezték a véget nem érő, 24 órát betöltő betegápolást. A Nyugdíjasok Faluja 1987 novemberére teljesen felépült. A húsz apartment lakóinak száma 30. Négy lakásban amerikai, egyben német, a többiben magyar származásúak laknak. Ez az új település egy millió dollárral gyarapította a Bethlen Otthon va34
