Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Nt. Kovács Pál: A szeretetszolgálat tőzsdéje
A SZERETETSZOLGÁLAT TŐZSDÉJE A new-yorki tőzsde „fekete hétfője” (1987. okt. 19.), az elértéktelenedett értékpapírok és részvények miatt, izgalomba hozta az üzletvilágot. Milliók vesztettek, szegényedtek el. A világpiacon a valuta értéke is azonnal ehhez igazodott. — Üzletemberek, pénzesemberek nagy reménysége a tőzsde és befektetéseik, részvényeik után jó, vagy legalább közepes osztalékot remélnek. A szeretetszolgálat tőzsdéjén is értékes „záloglevelek” forognak közkézen. Hogy aztán ez gyümölcsöző-e vagy sem attól függ, hogy szeretetszolgálatunk piacán, befektetéseinkben ragyog-e Isten Szentleikének hiteles pecsétje. A fenti párhuzamban hasonlatosságot látok: Isten az Ő Szentleikét adta nekünk. „Befektette” gyermekeibe, belénk. Ez az Ő speciális, minőségi befektetése: életeket megújító, összekötő és gyógyító erő. A keresztyén élet tényezője, alkotója, megváltoztatója. Befektetése értékes és Számára igen drága, így természetszerűen Szentleikének birtokosaitól javadalmazó osztalékot vár és remél. Erre gondolok elsősorban, amikor a szeretetszolgálattal kapcsolatosan beszélek. Minden befektetés rizikóval jár és „spekulációra” késztet, mert az értékpapírok ingadozók, hol fel, hol le. Előre nem lehet kiszámítani. A Szentiéleknek is hasonló tulajdonságai vannak: nem állandó, életünkben változó, hatását, munkáját előre lemérni, megjósolni nem lehet. Bilincsbeverni, stabilizálni sem lehet. Kiszámíthatatlan. Hiszünk Benne vagy sem, van, és jelen van korlátozatlanul. Bethlen Otthonunk, szeretetszolgálatunknak a tőzsdéje, ahol 67 esztendőn keresztül befektetések történtek az alapító és építő elődök adták záloglevelüket kézről-kézre, s ebben már hagyományos jelenség is van. A tradíció is érték, de önmagában véve a tradíció halott, ha „kortáijunk” a jelenkori Lélek nem ad neki életet. 32 Nt. Kovács Pál, a Bethlen Otthon igazgató-lelkipásztora
