Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dél-Amerika
Aznap esti látogatásunk Kreth Emilékhez vezetett. Emil a két világháború között vándorolt ki Paraguayba, ott nősült egy angol származású tanítónővel, akitől született egyetlen leányuk, Chunga. Üveggyárat létesítettek, mely nagyon jól ment, s melyet negyven év után feladtak. Felesége már egy évtizede megtért Teremtőjéhez, s most leánya és unokája, az idén érettségizett Ely, veszik körül türelmes szeretettel Emilt. A második világháború előtti nemzedékből már csak ketten élnek Asunciónban, ő és Szalay János. Szombaton a második nemzedék viruló tagjait látogattuk meg. Feleségem nagy szeretettel vette körül a kis Baráth Etelét, akit pár évvel ezelőtt elütött egy gépkocsi Montevideóban s annyira megsérült az idegközpontja, hogy még ma is mozgásképtelen és néma. Felkerestem közben a Kovács fivéreket, Gézát és Zoltánt. Ök a „fiatalok” közé tartoznak, de már mindkettőjük többszörös nagyapa. Géza azon kevesek közé tartozik, akinek magyar a felesége, Hertelendy Mária. Mindhárom gyermekük jól beszél magyarul, és mindháromnak paraguay-i az élete párja, így az unokák a köszönésen kívül nem igen szólalnak meg magyarul. Öccse Zoli, aki nagy hírnévre tett szert, mint az ország egyik legkitűnőbb fényképésze, orosz—kínai származású, feltűnően szép és tehetséges feleségével, még rengeteget dolgoznak. Öt gyermekük közül kettő már házas, Franciskóéknak épp akkor született a második gyermekük. Délben dr. Riosné Tömböly Ildikó építészmérnök otthonában találkoztunk Katóval, kezében a visszaszerzett útlevelekkel. A nagystílűén terített asztal körül együtt volt Ildikó családja, hosszúranőtt fia Rolando és két szép leánya. A félj, Juan María évekkel ezelőtt agyvérzés áldozata lett, a magyar temetőben nyugszik. Ildikó a Paraguay-i Magyar Temetőegylet elnöknője. A múlt év végén volt tisztújító közgyűlése az Egyletnek, melyen újra megválasztották. Az ezévi célkitűzésük az egyre szebbé váló kis temető szarkofágjai kicserélése, föléje egy tető építése. Vasárnap délután tartottunk a temetőben az elhunytakról megemlékező istentiszteletet. Mint a többi összejöveteleket is, két nyelven kell tartani, hiszen a résztvevők fele nem ért magyarul. A szokásos ekuménikus istentiszteletet a kolónia minden tagja részvételével szombat délután tartottuk a helyi német evangélikus templomban. Krisztus önfeláldozó szeretetéről és hűsége jutalmáról, feltámadásáról szólt, mely számunkra is a reménység, hogy hasonlóképp feltámadunk az örök életre. Az istentiszteletet követőleg mindenki meg lett híva Baráth László gyönyörű otthonába egy pohárköszöntőre, ahol alkalmam nyílt beszámolni az argentínai magyar kolónia életéről, a nyári 276
