Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dél-Amerika

Még időben értünk özv. vitéz Baráth Lászlóné új otthonába, ahol mindhárom fia a családjával meg volt híva ebédre. Gondolták, hogy mi is megérkezünk időben a szép családi találkozóra. Először meglepődtek a határon történt kellemetlenségünk hallatán, de aztán Nelly, Etele felesége, megtalálta a helyes magyarázatot: holnap érkezik vissza az ellenzéki párt vezetője, aki Északamerikában volt menekült, de most közkegyelemben részesült. Biztos azt gondolták, hogy mi most miatta érkeztünk az országba.

A finom ebéd élvezete közben megtudtuk a legújabb koloniális híreket, ki hogy és hol van, milyen az egészségi állapota és milyen úti tervet készítettek számunkra. Szállásra Kovács Béláékhoz kaptunk meghívást a város peremén épült igen csinos otthonukba. Béla Magyarországon újságíró, a háború alatt haditudósító volt. Paraguayban nősült, odavaló asszonnyal. Három gyermekük született. A fiatal Béla katonaiskolába járt, felavatták hadnagynak, de aztán rövidesen — mint abban az időben sokan mások, innen Argentínából is, elment Ausztráliába szerencsét próbálni. Utána ment az akkor házasodott húga, Andrea is férjével. Öccsük halála előtt visszatértek családjukkal együtt Ausztráliából.

Kovács Béláéktól dr. Nagy László állatorvoshoz látogattunk. Neki is paraguay-i asszony a felesége és négy gyermekük van. Mind egyetemet végzett, illetve a legkisebb leányuk most végzi. Victoria, Nagy László felesége, egyenes leszármazottja azoknak a bennszülötteknek, akiket a jezsuiták az ún. „redukciókban” tanítottak meg faragni. Victoria édesanyja, jóllehet túl van 80. születésnapján, még ma is művészkedik és mesterműveivel nemzetközi kiállításokon szerepel.

Nagyék szomszédságában lakik Volczné Valló Anna, aki mint ügyes varrónő a középosztály hölgyeinek készítette a ruhákat. Ma már szeme gyengülése folytán nem dolgozik, de jól kezelt anyagiakból megteheti azt, amire azelőtt nem jutott ideje: utazgat, ismerkedik a környező országok természeti szépségeivel.

„Nincs olyan hűtőberendezés, melynek javítását ne tudnánk elvégezni”, így hirdeti magát a POMÁR cég, melynek tulajdonosa Maráczy Póca János, aki Csiléből költözött Asunciónba. Itt házasodott meg németszármazású feleségével, Trudival. Gyermekük nincs. Sokat dolgoznak, János szerte jár az egész országban és gyárak, katonai táborok hűtőberendezéseit javítja és tartja karban. Közben állandóan újabb találmányokon kísérletezik. Legutóbb egy paraguay-i diófajta héjából „papramorgót” párolt...

275