Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dél-Amerika

mindkét felekezet hívei már kezdettől fogva egy evangélikus és egy református fiatalabb lelkészt kerestek.

Evangélikus vonalon hosszas keresés után a Svédországban tanulmányait éppen befejező Leskó Béla lelkész személye került előtérbe, aki elfogadta a Luteránus Világszövetség ajánlatát, folyamatba tették a beutazási engedély megszerzését, amit megkapva, 1952 áprilisában ki is jött Argentínába.

Anyagi szempontból azonban nem az Egyházközösségnek lett hivatalos lelkésze (az Egyházközösség nem tudta volna fizetni), hanem az egyik nagy evangélikus egyháznak, az Iglesia Evangélica Luterana Unidának. Ebből kifolyólag, hogy t.i. a hívek többsége az Egyházközösséghez tartozott, a lelkész pedig az IELU-hoz, sok nehézség, elvi és személyi ellentét származott, ami végül is az Egyházközösség felbomlásához vezetett. A reformátusoknak, Demes lelkész lemondása után, a Brazíliából meghívott Nagy Balázs Dezső lett a lelkésze. Rövidesen mindkét felekezet önálló gyülekezetei alapított; az evangélikusok 1954-ben Leskó Béla lelki vezetése alatt megalakították az Iglesia Evangélica Luterana Unida keretében a „Krisztus Keresztje” evangélikus gyülekezetei.

Nt. Tomonko László, aki megalakította Argentínában az első magyar ev.-ref. gyülekezetét, 1931-ben.

Nt. Demes Péter, az 1949-ben megalakult Buenos Aires-i Magyar Református és Evangélikus Egyház lelkipásztora.

266