Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Észak-amerikai magyar presbiteriánus gyülekeztek

ványi közösségben el kell sajátítani új dolgokat és el kell hagyni régi dolgokat. Az első keresztyéneket azért „becézték” keresztyéneknek, mert életük és „tanítványságuk” másokat Jézusra emlékeztetett. Tanítványságunk, „tanuló voltunk” egyben a keresztyén szolgálatban is bizonyságtételt, hitelképességet kell, hogy adjon. A neves és népszerű színész, Ustinov Péter találóan mondja: „Az adományokban megmutatkozó jószívűség gyakoribb, mint az együttérzésen alapuló szolgálat; részben érthető ez, hiszen a jószívűség „költsége” adómentes, a keresztyén szolgálat pedig drága időnket veszi igénybe.” Egyházunkban 1987-ben is sokan áldozatos jószívűségből és nagylelkűségből jelesre vizsgáztak. Megköszönjük az adományokon túl a szolgálatkészséget is. Csak a köszönet és hála lelkületében tudunk gondolni a csoportos szolgálatokra: az egyházi csoportokra, az énekkarra, diakónusaink egész évre kiterjedő szolgálataira (egyedül ez a csoport tizenegy imaórára kísérte el a lelkipásztort házhozkötött személyekhez, kb. 140 házi-úrvacsorás alkalom élményében osztoztak ennek a csoportnak tagjai, és kilenc temetés után ebédet szolgáltak fel a gyászoló családtagoknak gyülekezeti házunk fa-A youngstownt Magyar Presbiteriánus Egyház 83 évvel ezelőtt megépült és felszentelt temploma.

217