Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Kálvin Egyházkerület

Istentiszteleteinket minden vasárnap külön-külön angol- és magyar nyelven tartottuk, kivéve azt a néhány alkalmat, amikor közgyűlés napján vagy karácsony este a közösen tartott szolgálat volt a követendő rend. — Ürvacsoraosztás hét ünnepen volt. Ilyenkor a résztvevő hívek száma mindig magasabb az egy-egy évszakban megszokott átlagnál. Jó jelnek látjuk ezt, mert ebben is a Kegyelem Asztalának titokzatos, soha meg nem érdemelt szeretete hív minket megtérésre, indít bűnbánatra és vezet tovább a megszentelődés útján.

Ami a hétről-hétre való templomi jelenlétet illeti mi is az átlagos számok nagy csoportjához tartozunk. Hanem az erősebb lelkűek, meg aztán a teljesebb igazság kedvéért talán nem árt, ha néhány errevonatkozó adalékot közzéteszünk.

Ott van a mindig vitatott, de soha közmegelégedésre el nem intézett tétel: a lelkipásztori személyes látogatás mértéke. Persze nem a betegekről, a gyászolókról, a segítségre szorulókról beszélünk. Az ilyen testvérek meglátogatása, amint Jakab apostol írja, istentisztelet. De a többiek esetében mennyi az elég? Mit vár el tényleg a gyülekezet otthonmaradó része? És ha elég impresszív a statisztika és minden váradalom ki lett elégítve, akkor is milyen eredménnyel? Azzal, hogy a lelkipásztor megnyugtatta saját lelkiismeretét — mintha ez kívánatos volna, vagy elterelte a presbitérium figyelmét a döntőbb meggondolásokról, mint például mi lenne a bibliai — reformátori hagyományokat érvényre juttató egyházi elöljáróság feladata, vagy hogy a lelkipásztor közelebbi ismeretségbe kerül azokkal is, akik még látogatása idején sem hajlandók a televíziót kikapcsolni?

De térjünk közelebb Pittsburghoz, éspedig a mi negyedünkhöz, Hazelwoodhoz. — Egyszerű földrajzi adottságnak volt köszönhető, hogy ahány hegye-dombja van e városnak, a magyarok mindegyikre építettek egy templomot. Jónéhány gyülekezetecske megszűnt már régen, de a legutóbbi időkig megmaradt Springdale, Hazelwood, Homestead, Rankin, Braddock, Duquesne (két gyülekezet egyesüléséből) és McKeesport — ma is két külön gyülekezettel. Ebből a kontigensből jutott ránk mintegy 210 háztartás, kereken 150—160 aktív egyháztaggal. Itt persze igaztalan volna azzal dicsekednünk, hogy az együttes 800-plusz nagyvárosi taglétszám önkéntes adakozásához hasonlítva (tehát bál, bazár, bingó, piknik, házbér és hurka-kolbász jövedelme nélkül) — milyen előnyös képet mutatnánk az északkeleti nagyvárosok mienkénél is nagyobb magyar kolóniái mellett.

Sok új református család érkezett Pittsburghba 1956—57 idején. A már akkor hanyatló acélvárosban kétkezi munkások alig, mérnökök, tanárok, kereskedők csak kevesen találtak megélhetést. Az orvosok közül egy sem. Kétféle távolság választja el

127