Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Magyarságunk a tudomány mérlegén

oldás nincs, mindig maradnak ki számbajöhető írók, s bizonyos megszorításokkal is számolni kell. Ez az ikerkönyv együtt, és most tárgyalt második fele külön is, mégis tisztán vetíti az emigráció szellemi világát.

Mint már említettük: Nyugaton talán több száz magyar származású egyetemi tanár ténykedik. Jórészt írásaikból fogta össze a szerkesztő az antológia anyagát. Természetesen nemcsak profeszszorok a szerzők, a tudományos nívó azonban mindig hasonló magaslaton mozog. Sehol ilyen tisztán nem jelentkezik az emigráció szellemi ereje; s az otthoni ilyenfajta megnyilatkozásokkal szemben a többlet: a szélesebb látókör és a szabadság. Túl az emigráción ebben a két kötetben mutatkozik meg a teljes magyar világ.

Meglepően egyenletes az antológia szellemi szintje. Töretlen és csiszolt magyar nyelv és a tudományos apparátus használata a legjellemzőbb rá: írói és tudományos fegyelem. Minden tanulmányra egyformán, nemcsak az alaphang megrajzolása miatt általam kiragadott néhányra. Rendkívül hiányzott eddig ez a két iker könyv.

Különös jelenséget is tapasztalunk a tanulmányírók antológiájában mind az otthoni, mind az emigrációs szellemi életet illetően. Mintha hátat fordítottak volna a speciális népi magyar szellemi világnak. Magyarországon a szocialista realizmus jegyében, külföldön többfajta hatás alatt. Az első érthető, bár a szellem halálos fojtogatása, a modernség nevében a külföldi magatartás is érthető, bár leszűkítése a magyar szellem folyamatosságának. Föltétlenül hiányoltuk, hogy a népi magyar szellemi és társadalmi mozgalom nem témája egyik tanulmánynak sem. Az otthoni hallgatást Hajnal László Gábor is kifogásolja az antológiában. Világos, hogy a két háború közti népi írói és társadalmi mozgalmat nem lehet megismételni, a változó valóság több rétege eltűnt, alóla, de a magyar szellem folytonosságába föltétlenül be kell építeni mind a kettőt. Nálunk nélkül csonka és meghamisított lenne a legújabb kor története. A tanulmányírók antológiájában a hiány lehet véletlen tünet is, s végeredményben Bibó István szereplése feloldja az anomáliát. Ő végül szervezetileg is, s gondolkozása révén mindig ehhez a szellemi csoporthoz tartozott: a két százada kibontakozni akaró magyar népi mozgalomhoz.

Az ikerkönyv első fele, a Nyugati magyar esszéírók antológiája 1986 (amit most természetesen nem tárgyaltunk), szélesebb horizontot fog át s irodalmibb módon; a tanulmányírók antológiájában körülhatároltabbak és változatosabbak is a témák, de a szükségszerű tudományos apparátus szürkébb színekkel operál. A

104