Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Bay Zoltán: A Kántus köszöntése

92

BETHLEN NAPTAR

BAY ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE a Debreceni Kán tus üdvözlésére rendezett fogadáson,

1986. március 30-án, húsvét vasárnapján este a washingtoni Csikós-étteremben.

Kedves Barátaim,

a Kántusnak ma délután a Presbiteri Központ templomában hallott, felejthetetlenül szép hangversenye után összegyűltünk itt, washingtoni magyarok, hogy a Kántus tagjaival megismerkedjünk és megköszönjük nekik, hogy európai útjaik után eljöttek hozzánk is a tengerentúlra. Ezek az utak szép élményekben részesítik azokat, akikhez jönnek, de egyben azt is mutatják, hogy a kis Magyarország élen jár az emberi művelődés fejlesztésében — nemcsak a természettudományokban, amint az már világszerte közismert —, hanem a humán művelődésben is, melynek része a zene. A Kántus útjai ennélfogva bizonyítékai a magyar rátermettségnek, a magyar élniakarásnak a népek versenyében.

De amikor ezért köszönetét mondunk, arról is meg kell emlékeznünk, hogyan jött létre a Kántusnak ez a legmesszebbre vivő útja? Mi, washingtoniak, akik ezt figyelemmel kísérhettük, láttuk, hogy ebben Bertalan Imrének van elévülhetetlen érdeme.

Mindenekelőtt: tőle származott a Kántus amerikai útjának gondolata. De mi, természettudományokkal foglalkozó emberek, tudjuk, hogy a gondolat, az ötlet maga még nem elég, az igazi érdem annak kivitelében van. Imre is tudta ezt és mindjárt hozzá kezdett a megvalósításhoz. Bizottságot szervezett itt Washingtonban, elment Amerika főbb városaiba, ahol szép számmal laknak magyarok, elutazott Magyarországra, hogy ott is megbeszélje a részleteket: a Kántusnak hány tagját lehet kihozni, lesz-e elegendő pénz a költséges útra, mi legyen a hangversenyek sorrendje és helye az Egyesült Államokban és Kanadában. Sok volt a probléma, nem volt könnyű a tervezés és megvalósítás, de Bertalan Imre vállalta a feladat terheit, fáradhatatlan volt a lehetőségek kifürkészésében. így az eredeti szép gondolatot sikerre vitte. Azt, hogy az eredményt itt ma ünnepelhetjük, először is neki köszönhetjük. Köszönjük itteni munkatársainak is, akik neki segítségére voltak. Említsük meg a sok között név szerint is Szekeres Zsoltot.

Köszönettel és elismeréssel fordulunk azokhoz, akik a mai, megpróbáltatásokkal terhes időkben a Debreceni Kollégiumot