Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Medgyesy László: Munkamezőnk: a magyar református ökumené
1987 69 MUNKAMEZŐNK: A MAGYAR REFORMÁTUS ÖKUMENE A huszadik század gazdag teminológiájába az ökumené szava is belekerült. A századforduló után kialakult egyházakközötti szervezetek ezt a görög szót, a lakott föld jelentését használták, hogy kifejezzék Jézus Krisztus “Egyek legyenek” (János 17:21) imádságára való engedelmességüket. Erre az ökumenikus gondolatra alapozódnak a felekezeti világszövetségek és az Egyházak Világtanácsa, amikben a részt vevő tagegyházak egymás krisztusi örökségét tanulmányozva, egymást segítve nemcsak egymás felé, de elsősorban a közös alap, Jézus Krisztus felé is közelebb igyekeznek kerülni. Ez ma az ökumenikus mozgalom hivatalos, dióhéjnyi igazolása. A Szentírás az ökumené fogalmát hatalmas távlatokban mutatja be. A Római Levél (10:18) például a “lakóföld” véghatáráról beszél, ahova az Ige hirdetésének el kell jutnia. A Zsidókhoz írt Levél (1:6) Isten egyszülöttének, Jézus Krisztusnak e világba való belépését írja le úgy, hogy Krisztus és e világ, az ökumené, összetartoznak. Lukács 4:5-ben pedig arról olvashatunk, hogy Krisztust a sátán az ökumené szédítő nagyságával kísérti meg, hogy küldetésétől elvezesse. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvben (17:31) az emberi nemzetség, az ökumené, végző ítéletét találjuk, amit Jézus Krisztus fog elvégezni. A magyar ökumené jelképe
