Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Az etnikai gyülekezetek problematikája
296 BETHLEN NAPTÁR Ezért továbbra is minden lehetőt megteszünk, hogy Isten igéje elevenen hangozzék közöttünk és országa gyarapodjék a Venezuelában élő magyar protestánsok között is. Az Etnikai gyülekezetek problematikája Tanácskozás a venezuelai Caracasban 1986. április 26-án és 27-én A VII. Latin-Amerikai Evangélikus Kongresszust követőleg, amelyet április 18 és 24 között az Evangélikus Világszövetség a venezuelai Caracasban rendezett meg, az összes közép- és dél-amerikai államokban működő lutheránus egyházak bevonásával tanácskozásra hívta meg az etnikai, azaz istentiszteleteiken rendszeresen nem spanyol vagy portugál nyelvet használó gyülekezetek képviselőit. Képviselve voltak az esztek, a finnek, a japánok, a lettek, a magyarok, a németek és a svédek. (A magyarok Argentínából, Brazíliából és Venezuelából.) A képviselők evangelizációs felelősségük tudatában beszámoltak egyházaik életéről és munkájáról. A jelentésekből sok bánat és öröm, félelem és vágyakozás, különbözőség és elszigeteltség csendült ki. A magyar gyülekezetek jelentéseit nem a lelkészek, hanem világi felügyelőik állították össze. Négy munkacsoportba osztva 30 képviselő a következő kérdések alapján tárgyalt: a. ) Miképpen látják és határozzák meg az etnikai gyülekezetek azonosságukat? b. ) Milyen fontossággal bír a nyelvhasználat az etnikus gyülekezetben? c. ) Milyen alakot ölt az etnikai gyülekezetek viszonya a nemzeti egyházhoz és a befogadó nemzethez? d. ) Hátráltatja avagy elősegíti a gyülekezetek missziós munkáját a tengerentúli társegyház által nyújtott anyagi segítség? A négy munkacsoport jelentésének összegezéséből a következő meglátások születtek: 1. Minden egyes etnikai gyülekezet egy eszményi hely különböző nemzeti háttérrel és szokásokkal rendelkező híveknek az egybefogására. Ezek együtt a bennszülött hívekkel alkotják a nemzeti egyházat. 2. Az etnikus gyülekezetek olyan közösségek, amelyek sajátos hitbeli felfogásuk alapján sok lelki és szellemi kincset
