Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Amerikai Magyar Református Egyház

1987

239

első vasárnapján, templomszentelésünk második évfordulóján, mind a hálaadó istentiszteleten, mind az azt követő közebéden szép számban voltunk. És mindnyájunk örömére, lelkünk épülésére, angol-magyar nyelven igét hirdetett főt. Ábrahám Dezső püspök urunk. Köszönjük a püspök úr hivatalos látogatását, hívő bizonyságtevő szolgálatát, valamint azt is, hogy fáradságot nem ismerve kész volt az idősebb nemzedékhez tartozó híveink meglátogatására is.

Nevezetes eseménynek tekintjük: nt. Tamás Dénes esperes urunk 1986. október hó 9-12 közötti hivatalos vizitációját és október 12-én angol-magyar igehirdetését és aznap az 1956- os magyar szabadságharc 30. évfordulói ünnepélyén elhangzott értékes előadását. Köszönjük igaz szolgálatát és közöttünk való forgolódását. A továbbiakban — 1986. március 2-án a magyarországi művészcsoport vendégszereplése (Bojtor Imre, Urbán Katalin, Kovács Erzsi, Boháthy Lajos, Fábián Lajos, Gellért Péter közreműködésével) nagy élményt jelentett úgyszintén magyar íróinkkal, költőinkkel való találkozás is: 1986. szeptember 7-én Füry Lajos, szeptember 21-én Tollas Tibor, Fehérváry István, Koósa Antal. És 1986. december 5-én újabb magyarországi művészcsoport látogatott meg bennünket Harangozó Teréz, Solti Károly fellépésével. Kulturális célt szolgáló rendezvényeink sikere érdekében nagyon sokat fáradozott Kovács Albert presbiter.

Halottaink: William Albert Matula 1986. március hó 26-án hunyt el. Clevelandben mint kitüntetett rendőr teljesítette szolgálatát és nyugdíjazása után kis családjával 1977-ben Arizonába költözött. Kötelességtudó, családját szerető és azt védelmező hívő ember volt. Temetése március 29-én történt.

Berta Katalin 1986. március hó 27-én húnyt el. Még virágvasárnapján nagyon szeretett templomában részt vett az istentiszteleten. Kis gyülekezetünknek megalakulása évétől, 1972- től bizonyságtevő és minden munkában, áldozathozatalban részt vevő tagja volt. Temetése 1986. március 29-én történt.

Moser Ottó 1986. április hó 7-én hagyott itt bennünket. Gyülekezetünk volt gondnoka, hűséges szolgálattevője, nyugdíjas mérnök. A kegyelmi javak hű és igaz sáfára, mert nemcsak a képesítése szerinti munkakörében kiváló, precizitással dolgozó tervező gépészmérnök, hanem népe, egyháza, családja és társadalma javát szolgáló, azt megbecsülő és érte minden áldozatot vállaló és hordozó egyéniség volt. Az új hazában is megmaradt magyarnak. A “magyarságtudat” ápolója és annak kultúrmunkása és mint cserkész csapattiszt, a fiatalok barát-