Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
232 BETHLEN NAPTAR A 6 fűtőberendezés közül hármat kicseréltünk az év folyamán. Úgyszintén 6 fűtőberendezés van épületeinkben. Mind a hűtő-, mind a fűtőberendezést úgy tervezték, hogy ha valamelyik nem működnék, a többi átveszi a munkát. Hitünk cserépedénybe rejtett kincs. Magyar nyelvű istentiszteleteinken még most is 20 az átlagos látogatottság. Sokan vannak magyarjaink, öregeink között, akiket “az imádság tart életben.” Mivel templomunk jól hűtött, a nyári látogatottság nem kevesebb vagy nem sokkal kevesebb a télinél. Sajnos, a munkaviszonyok miatt az angol nyelvű istentiszteleten sem nálunk, sem más hitvallású vagy történelmi egyháznál, sem a mi vidékünkön egyenlőre növekedésről csak álmodni lehet. Hinni lehet, imádkozni lehet érte. A hit a nem látott dolgok valósága. Ebben az évben két metodista egyház kapui záródnak a tervek szerint. Egy kis presbiteriánus egyház megszűnt a nyáron. Mások csatlakozással próbálkoznak. Ezek az egyházak az idők folyamán anyagilag legtöbbnyire hagyatékok útján meggazdagodtak. A “csatlakozás” (merger) másik helyi egyházzal még abban az esetben is, ha technikailag denominációs szempontból is teljesen azonos a két helyi gyülekezet, rendszerint azzal az eredménnyel jár, hogy az egyik egyház megszűnik. A másik egyházhoz mennek némelyek a megszűnt egyházból. De a megmaradó egyháznak egy éven belül semmivel sincs több tagja, mint a csatlakozás előtt. Vannak rá példák, hála Istennek csak kevés esetben, hogy magyar egyházat csatoltak kisebb, halódó, nem magyar egyházhoz. Az erőltetett egyesülés eredményeként a magyar gyülekezet majdnem teljesen megszűnt. Az idegenek, akik legtöbb esetben “angol”nak mondják magukat, a magyarokat gyűlölő utódállamokból való kelet-európai népek. A mi gyülekezetünkben sincs egyetlen sem azok között, akik angolnak mondják magukat. Még Nyugat-Európából származó sem. “Angol” egyetlen egy sincs. Esperesi látogatásaim alatt tapasztaltam, hogy ott, ahol nem vezették be az angol istentiszteleteket, éppenúgy megmaradt a taglétszám, mint ott, ahol nagyon siettek “angollá” válni. Nem rohantak azokba a volt magyar egyházakba a WASP (White Anglo-Saxon Protestant) tagok, ahol átkeresztelgették az Egyházat olyan nevekre, hogy még az Úristen se ismerjen rá, hogy valamikor Magyar Református Egyház volt. Ahol a
