Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Nt. Tőkés István: Én és ti (Erdélyi Szemmel és Füllel)

1987

145

liai szabadság kifejezője. Legjellemzőbb az ún. “laikus elem” bekapcsolódása. A lelkipásztor távolléte vagy betegsége esetén bármely hívő presbiter (esetleg más is) hirdetheti az Igét. Isten Igéje nem a palástok vagy egy bizonyos klérikus ordo függvénye. A palást és a tisztség tisztessége épségben marad, de egyik se foglal el hozzá nem illő helyet. Az úrvacsorái jegyek kiszolgáltatását nagyobbára a presbiterek végzik. Itt sem a palást kölcsönzi a hathatósságot. A papi rend, mint ilyen, nem jelentkezik egészségtelen hatalommal az istentiszteleti alkalmak rendjén sem.

5.

Az ökumenizmus síkján kettős tekintet érvényesül. Egyrészt megfigyelhető a nem-református (katolikus, baptista stb.) felekezetek iránti nyitottság és közösségvágy (Egyházak Világtanácsa, különféle dialógusok), másrészt szembeszökő a református nagy-családon belüli egységtörekvés. Mindkét viszonylatban lényeges kapcsolattartási könnyebbséget jelent az ún. kommunikáció gyorsasága. Eltekintve a közlekedési eszközöktől, a postán is csak néhány napot vesz igénybe egy-egy levélváltás. A javaslatok és véleményezések közléséhez nem szükséges hatósági engedély. A közvetlen és olcsó távbeszélés a kontinensek között is rendelkezésre áll egyik pillanatról a másikra. Bárki bármikor és bárhol fölhívható az adminisztrációs akadályok nélkül. A gyűléseken való részvétel nem jár különösebb nehézséggel (anyagiak, útlevél stb.). A képviseletet nem az ún. “megbízható” “külföldképesek” (püspökök, professzorok, befutott lelkészek vagy világiak) látják el, hanem akik megfelelő felkészültséggel és nyelvtudással rendelkeznek. Nem fordulhat elő, hogy bárki is néma bábként ülje végig a tanácskozásokat vagy hogy zsebében hozza magával a kiosztott szerep írásbeliségét.

Az ökumenizmusnak egyik feltűnő sajátossága az egységretörekvés a magyar református testen belül mind az országhatárok között, mind azokon kívül. Sajnos, 5-6 református egyházszervezet is létezik külön-külön életstílussal, ami sürgetően indokolja az egységtörekvéseket. A helyi egységkeresésnél nagyobb horderejű az országhatárokon kívüli magyar nyelvű reformátusok tömörítése. Ez az akció épp most van folyamatban. Az egész világ reformátusainak egyetlen egységbe öleléséről van szó. Olyan szervezeti keretet kell létrehozni (pl. világszövetséget), amely gondoskodna a tagegyházak állandó kapcsolatáról, szellemi és anyagi kölcsönös támogatásáról vagy épp egy helyesen értelmezett irányításról, természetesen az evan