Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
136 BETHLEN NAPTÁR s isteni szolgálatát megbénította. Az igehirdetést politikai propagandával elegyítette, az egyház életműködését leszűkítette, a református egyház szelleméből, történetéből és alkotmányából következő mindazon szabadságjogokat, melyek egyházunk demokratikus jellegét századokon át biztosították, fokozatosan elkobozta és helyére parancsuralmat ültetett. Hiába hangzottak el panaszok, feljajdulások, figyelmeztetések, hiába mutatták kiáltó jelek, hogy a református magyar nép elfordult egyháza vezetőitől, a dolgok változatlanul maradtak, egész Magyarországon egyes-egyedül a mi egyházunkban. Mif akarunk? Azt akarjuk, hogy az egyház hű maradjon Urához. Isten Igéjét tisztán hirdesse. Szolgálatát történeti úton kialakult munkaágakban szabadon gyakorolja. Szervezetéből és igazgatásából tűnjék el minden demokráciaellenes gyakorlat. Legyen valóság zsinat-presbiteri alkotmányformája. Mindez a Szentírás alapján, hitvallásaink útbaigazítása szerint, hagyományaink és történelmünk folytonosságában. Így mérlegeljük az utolsó tíz év történetét is. Eredményeit megbecsülni, hibáit kiigazítani, igazságtalanságait jóvátenni igyekszünk. Nem politikai mozgalom Ez a mozgalom nem politikai és az országos politikának nem függvénye. De hangsúlyozni kívánjuk, hogy hazánk szociális átalakulását helyeseljük és elősegítjük. Elvetünk minden restaurációs gondolatot és kísérletet. A dolgozó nép pártján állunk. Rendet, munkát, termelést akarunk és mindebben örömmel szolgálunk. Az állammal 1948-ban kötött egyezményt megtartjuk. Mif tegyünk? 1. A gyülekezetek szabályos presbitériumi határozatban nyilvánítsák ki, csatlakoznak-e ehhez a mozgalomhoz? 2. Kérjük mindazokat, akiket a közfelfogás a felszámolandó egyházkormányzati rendszer harcosának, jellegzetes képviselőjének tart, álljanak félre önként, s ne akadályozzák a kibontakozást. Ha ez nem történnék meg, az illetékes testület bármely tagja vesse fel velük szemben a bizalmi kérdést. 3. A presbitériumok, egyházmegyék, egyházkerületek saját hatáskörükben hajtsák végre ezt a megújítási eljárást. 4. Népünk a maga egészében s benne egyházunk nagyon nehéz gazdasági viszonyok elé néz. Nagy hitre, Istentől megvilágosított bölcsességre és megfeszített tehervállalásra van szükség. A Krisztus szerelmére kérünk és intünk mindenkit, hogy ezt a nehéz munkát testvéri szeretettel hajtsa végre. Óvakodjunk minden indulatosságtól, hogy a Krisztus testén és egymás szívén sebeket ne üssünk. Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. A békesség Istene, aki kihozta a halálból a juhoknak a nagy pásztorát, örök szövetség vére által a mi Urunkat Jézust, tegyen készségessekké titeket minden jóra, hogy cselekdjétek az ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. (Zsid. 13, 20—21.) Budapest, 1956. november 13. Ravasz László 5. Nem közlöm itt az egyes határozatok keltezési helyét és az aláírók nevét. 6. Vö. Terray Lászlónak ebben a kötetben közölt tanulmányával. 7. Furcsa módon Poór József még 1986-ban is pozitívan értékeli Békefi „Igehirdetésünk mai feladatai, különös tekintettel a termelőszszövetkezeti helyzetben élő gyülekezetekre" című „közleményét", amelyet ma már valóban csak a Rákosi-korszak elkésett utóvirágzásaként lehet értelmezni. (A Protestáns Teológia Magyarországon 1945—1986, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1986, 95. o.) Poór egyébként nagyon alapos tájékozottsággal megírt érdekes és színvonalas
