Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
1987 115 vonszolta tovább azt, ami állományából megmaradt. Tudom, lehetnek minden egyház életében olyan idők, amikor nem tehet mást, mint hogy megőrzi azt, ami van és valahogy átmenti magát a nehéz időkön. De az egyház mozdulatlansága egy nagyon is mozgásba lendült környezetben ezzel nem magyarázható meg. Tudom azt is, hogy az állami ellenőrzés 56 után sokkal erősebb, átfogóbb és hatékonyabb lett. De az országban, ha csak az újra megszilárdított rendszer által megszabott keretek között is, de az élet különböző területein annyi minden mozgásba jött, hogy már nem lehetett az államot okolni azért, ha az egyház megmaradt dermedtségében. Az egyházkormányzat 1957 közepe óta mind magatartásában, mind nyilatkozataiban teljesen lojális az állammal szemben. Minden kritika vagy tartózkodás nélkül teljes erejével támogatja a rendszert. A püspökök, főleg az elnöklő püspök, különböző társadalmi és politikai szervek vezető testületének tagjai (Parlament, Elnöki Tanács, Hazafias Népfront, Magyarok Világszövetsége, Országos Béketanács). Elképzelhetetlen, hogy ne tudták volna az állami ellenőrzés lazítását elérni, engedményeket nyerni és más, az ország életében fontosabb társadalmi intézmények és szervek valamint vállalatok és Tsz-ek mintájára nagyobb mozgásszabadságot biztosítani az egyháznak. Legalább azzal mindenképpen érvelhettek volna, hogy az egyház csak akkor képes hathatósan segíteni az emberi bajok orvoslásában, s így egyúttal a szocialista haza építésében is, ha feloldódik dermedtsége. Mert mit segít az, ha ebben az állapotában az egyház az egyre fogyó és gyakran bizalmatlan híveknek csak a szószékről hirdeti a gyermekáldás ajándék-voltát, a házasélet feladatainak szépségét, a mértéktartás szükségességét és a közjó érdekeit szem előtt tartó közösségi lelkűiét evangéliumi alapjait? A református egyház hosszú ideig tartó megdermedése tükröződik a nyugati magyarság iránta észlelhető érdektelenségében is. Gombos Gyula nagyszerű analízise óta (Szűk esztendők, 1960) a Magyarországi Református Egyház itt egyszerűen nem téma. Bár Gombos „Húsz év után" című munkájának egyik fejezetében, igaz, hogy majdnem mentegetődzve, kitér ugyan a refomátus egyházra is (1967-ben írta) és az amerikai magyar református sajtó rendszeresen hoz híreket róla, de mégis 25 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra önálló munka foglalkozzon vele. 1985-ben jelent meg mind a Szivárványban, mind külön füzetként Kálmán Szabolcs „Kígyó okosan, Galamb szelíden" című tanulmány-útinaplója (Chicago 1985). A jól informált szerző őszinte jóakarattal, minden előítélet nélkül számol be személyes tapasztalatok és élmények alapján a Magyarországi Református Egyházról. Tudatosan amerikai egyházi tapasztalatok szemszögéből nézi az egyházat s
