Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kálmán Szabolcs: Kígyó okosan, galamb szelíden
92 BETHLEN NAPTÁR kosról, akiknek csak a legminimálisabb ítélőképességük van, így vallásos nevelésük nincs hatással a közéletre. Végül van néhány idősek otthona, ahol ismét csak olyanoknak szolgál az egyház, akik az életből már haza-készülőben vannak. Újabban néhány friss munkaterület is megnyílt az egyházak számára, olyan területek, ahol az állam se tud megbirkózni a nehézségekkel, és ideiglenesen még az egyház segítségét is elfogadja; ilyen az “Iszákosmentő Misszió” vagy a “Kallódó Ifjúságért” mozgalom. Egy szocialista országban az állam vállal felelősséget az állampolgárok jólétéért, beleértve az árvákat, fogyatékosokat és időseket is. Magyarországon az állam “bérbe adja” az ilyen munka legnehezebb és leghálátlanabb részét, és “engedélyezi”, hogy az egyház működjön olyanok között, akikre a vallásos nevelés már alig van hatással, és akiknek a közvéleményre ható szerepe szinte minimális. Igaz, hogy az állam fizet az egyházaknak az ápoltak után, de az a pénz a minimum fenntartási költségre sem elég. A Magyarországi Református Egyház évtizedek óta tartó állandó országos gyűjtésekkel, számottevő és dicséretes gyülekezeti munkahozzájárulásokkal, külföldi egyházi segélyek felhasználásával, vagyis komoly anyagi megterheléssel tartja fenn ezeket az intézményeket. Kérdezhetné valaki, mi rossz van mindebben? A rossz az, hogy amíg erőn felül erre koncentrál az egyház, és így tehermentesíti az államot, addig a gyülekezetek anyagi függetlensége még mindig erősen korlátozott. Az egyház sokszor a békekölcsönökre emlékeztető erőszakolt gyűjtésekkel a szeretetintézetek építését és támogatását forszírozza, ezzel jó pontokat gyűjt nemcsak a magyar államnál, de a külföld előtt is a meghatóan szép diakóniai munkáért. Ugyanakkor az egyháznak nincs anyagi függetlensége. Bár a lelkészfizetések állami része, az ún. congrua már kevesebb mint havi 1.000 Ft, azért az ott van emlékeztetőül, hogy kitől jön a pénz, és a legtöbb esetben a lelkészek erre a pénzre is rászorulnak. A református lelkészi nyugdíj alap csődbe jutott, de “hálásak” lehetnek az államnak, hogy mentésül átvette a lelkészi nyugdíj-alapot is. A szeretetszolgálat költségeinek túlzott előnyben részesítése okozza részben azt, hogy nincs anyagi függetlenség, hogy az egyház anyagilag is ki van szolgáltatva az államnak. 2. A templomépületek, mint tehertételek Ez is kényes kérdés, fájó pont. Az ember nem szívesen mond le arról, amit örökölt, amihez hozzánőtt, aminek műemlék-
