Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Borzsák Sándor: Temetési beszéd Ravasz László felett
1986 83 Emlékezzünk a Budapest-Kálvin téri egyházközség lelkipásztorára. Egy templomban, egy gyülekezetben, de szinte az egész magyar népnek prédikált, Udvarhelytől az Óceánon tűiig, csodálatosan szép, tiszta, aranyjánosi magyar nyelven. Szinte természetes, hogy egyik, szüleihez vivő útján, végtelen boldogsággal szorongatta meg a kezét egy román kalauz és tört magyarsággal mondta: Most látok egy embert, akit sokat hallani otthon rádióban, családdal együtt. A legutóbbi otthoni családi úrvacsorázáskor felvillant előttem: mennyien hallgatták őt, vették el kezéből a szent jegyeket, kapták általa az áldást; kereszteléskor, konfirmációkor, esketéskor, hány ember koporsója mellett hirdette a vigasztalás evangéliumát! Egy-egy nagypénteki és szilveszteri elmélkedése szinte országos esemény volt. Érthető, mert “Mélységes irodalmi kultúra hatja át beszédeit, filozófiai műveit, irodalomtörténeti eszméit” — állapítja meg róla az elfogulatlan nagy irodalomtörténész, Szerb Antal. Kálvin tér nagy harangjának komor zúgása emlékeztessen a nagy magvetőre. Emlékezzünk Dunamellék őrállójára. Huszonhét évi szolgálata alatt a kerület 300 templomát végiglátogatta. Az alföldi nagy és baranyai kis fehér templomokban — mindenütt prédikált. Mennyi ünnepélyes harangzúgás köszöntötte különböző felekezetek templomainak tornyából tisztelettel. Mint figyeltük, még mint gyermekek, lélegzet-visszafojtva a mi templomunk ban minden szavát! Idézzétek fel emlékezetetek tárházából, mint járt a ti gyülekezetetekben is! Emlékezzetek! Emlékezzünk Leányfalu öregjére, az ottani kis gyülekezet legöregebb férfitagjára. Kilencvenéves koráig példás hűséggel jött bármilyen időben. Életének beszéde volt ez a szótlan prédikáció-sorozat. Elmélyülten imádkozott, és ő, a nagy gazdagságú igehirdető az Igének alázatos, figyelmes hallgatója volt. Mindig megköszönte az Igét. Mikor már nem tudott jönni, csak otthonából figyelte a pócsmegyeri harangok hangját, valahányszor elmentem hozzá, mindig megkérdezte: Mi volt az Ige? Mit mondott az Ige? És ma, fél tizenkettőkor, megszólalt Leányfalu kis harangja is, hogy csilingelje: Csillagvilágokat elhagyva már, elfáradt lelke hazatalált... Kivételesen hosszú időt megért. Messze túl a hetvenen avagy a nyolcvan esztendőn, — és ezalatt mindent megélt, és most hazatért mennyei Atyjához. Ami érvényes volt az első században, az érvényes a huszadikban is. Akik Isten Igéjét szólották, — azokra is egyszer csak