Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Vatai László: Egyházi iskoláink és a magyar nép sorsa
60 BETHLEN NAPTÁR Vatai László EGYHÁZI ISKOLÁINK ÉS A MAGYAR NÉP SORSA Két évvel ezelőtt, 1983 őszén jártam ismét Patakon. A harmincas években itt voltam főiskolás diák, esztendőkkel később pedig filozófiai előadásaim megtartására, hetente utaztam oda Pestről. Sárospatak volt a lelki otthonom. Azután harminchét évig nem láttam a Főiskolát és a várost. Két okon hagytuk el egymást: én politikai menekültként évtizedek óta Amerikában élek, a 450 éves Főiskolát pedig megszüntette a kommunista rendszer. A teológia akadémiát egyszerűen kiradírozta, s a gimnáziumot és tanítóképzőt is kivette az egyház kezéből; kommunista állami iskolává lettek a negyvenes évek végére. Mindenestől megszűnt az évszázados református Főiskola. Azért ismerős volt a hely, s lenyűgöző a régi hangulat: életem múltja vett körül s mindenestől a 400 éves történelem. Közhelynek hangzik a história emlegetése, pedig minden porcikájában valóságos és igaz. A Mohács óta számított újkori ország- és nemzettudatot, kultúrát, népi törekvéseket a református főiskolákon alakították ki elsőrenden, s tanítványok ezrein át sugározták az élet minden területére. Patak is a magyarság egyik tudatközpontja volt és mentsvára a református egyháznak. Itt diákoskodott II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, Szuhai Mátyás kurucvezér, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan 1849-es miniszterelnök. A magyar szabadságharcok óriásai. Vezető egyházi férfiak százait adta a Főiskola, bibliafordítókat, huszonhét gályarabot, nagy püdpökök sorát. Többször innen indult a magyar szellemi élet újjászületése: Bessenyei György az irodalmat, Kazinczy Ferenc a magyar nyelvet újította meg. Még előbb, itt volt diák Gyöngyössy István, az 1600-as évek nagy költője; a múlt században pedig Tompa Mihály. S mellettük, évszázadokon át, a kiművelt értelem és élő hit ezreit bocsátotta ki az egyházba s a magyar élet minden területére a Főiskola. Valóban, történelemformáló szerepe volt. Harminchét éves távoliét után is körülvett ez a páratlan múlt. De minden lépésnél hátrálnia kellett a jelen elől. Az épületek ismerősek voltak, nyolcszáz diák számára felszerelt sok előadóterem, internátusok, régi és modern intézmények. Csak a szellem változott meg teljesen. Maga a város, bármikor is, jó ha egytizedét adta a mindenkori diákságnak; az egész országból küldték ide tanulni fiaikat az igényes apák. Értelmiségi és
