Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kálmán Szabolcs: Kígyó okosan, galamb szelíden
100 BETHLEN NAPTÁR náluk. Önmagukat biblikusnak tartják, de nem fundamentálistáknak, azaz a Bibliát szószerint értelmezőknek. Sőt, éppen a velük sokszor szembenálló egyházi hatóságok voltak a betű és a törvény emberei, akik bizonyos bibliai igék szűk körű értelmezésével próbáltak vádaskodni ellenük. Az állam se nézi jó szemmel őket, a karizmatikusok nehezen ellenőrizhetők, kiszámíthatatlanok. Kezdetben sok szélsőséges megnyilvánulás is volt közöttük, ma jóval leszűrtebbek, legalább is ez a csoport. Létszámukban nem jelentősek és számottevő növekedéssel sem dicsekedhetnek, de étvizedek óta szívósan léteznek, és ők is részei a református egyháznak. Úgy érzik, hogy a katolikus egyház sokkal megértőbb és támogatóbb a köztük levő karizmatikusokkal. Más református indíttatású karizmatikus mozgalmak is vannak, de némelyik annyira az egyház peremén mozog, hogy szinte már önálló szabadegyházi mozgalomnak is számítható. Hatásuk azonban érezhető a református egyházban, nemcsak beszélnek róluk, de a nyáron már külön gitáros tábort szerveztek, és egyre több helyen próbálkoznak a gitáros és karizmatikus légkörű ifjúsági összejövetelekkel. 4. Az ökumenikus együttműködésről Hivatalosan a legfelsőbb egyházi körök között jó a kapcsolat. A hivatalos együttműködés se megvetendő, nevelnünk és biztatnunk kell önmagunkat, hogy évszázadok harcát és előítéleteit levetkőzzük. A legnagyobb feszültséget még mindig a katolikus-protestáns kapcsolat okozza. Ennek nemcsak a harcos múlt az oka, hanem egyszerűen az a tény is, hogy a katolikusság számbeli fölényben van. Ez a fölény — szinte tudat alatt — egy olyan öntudatot ad a magyar katolikus papságnak, amely sok esetben nem elég érzékeny azok felé, akik a hitüket más formában fejezik ki. Természetesen protestáns részről is bőven akad “megkeményedés”, ilyenkor előfordul az a nem ritka eset, hogy ugyanazon a helyen, ugyanazt a Jézus Krisztust szolgáló katolikus és protestáns lelkész között alig van baráti kapcsolat és együttműködés. Ha nem is olyan mértékben, mint régen, de még mindig sok helyen riválisok egymással: (vegyesházasságnál ki eskessen, ki kereszteljen? stb.) Közös ökumenikus esküvőről még szó sincs, közös úrvacsoráról se, legfeljebb itt-ott már akad közös összejövetel vagy egyéni barátkozás a lelkészek között. Az állammal szemben minden egyház kiszolgáltatott. Azt várnánk, hogy a közös nyomorúság sokkal jobban összehozná a feleke-
