Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Dr. Harangi László: Az oroszlánfejes bot

88 BETHLEN NAPTÁR eklézsia, nem kellett pátenst hordani. Nem is érkeztem meg, csak az ünnepi ebédre Kérészy István Nagytiszteletű úrékhoz. Délután már én prédikáltam. Szép érceshangú kántor ve­zette az énekeket orgonakísérettel. Templom után — kálvinista szokás szerint — a presbitérium tagjai megvártak a templom kijáratánál. Kezet fogtam velük s beszélgetni kezdtünk az idő­ről, karácsonyról. Közben az orgona utójátéka is elhalkult, le­jött kántorunk. Szép szál ember volt, ötven év körül, barna szemmel, deresedő hajjal. „Hadd mutassam be legátusunkat igazgató úrnak” — fo­gott karon Kérészy István bátyám s mikor kezet nyújtottunk, megszólalt: „Trencsényi vagyok.” Hirtelen megmerevedett az arcom ... Trencsényi ... Perth Amboy ... Tiszamente ... tanító ..., villantak át agyamon s anélkül, hogy bemutatkoztam volna, megismételtem nevét: „Trencsényi? Hát akkor tisztelteti az édesapja Amerikából!” — vágtam elébe mindennek. Az erős ember reámnézett kutatva, gyanakvóan s mikor elmondom, hogy Perth Amboyban édesapja vendége voltam alig pár hónapja, ki­áltani kezdett: „Nem, az nem lehet, az nem az én édesapám! Vagy harminc éve értesítettek, hogy vasúti szerencsétlenség érte és annak áldozata lett” — hozta elő a lelkében oly hosszú idő alatt kijegecesedett mondatokat. Kezdtem inogni meggyőződé­semben. S akkor . . . akkor, igen, eszembe jutott az oroszlán­fejes bot, hátha az segít valamit . . . Bátran visszafeleltem: „Hát pedig a kezemben is volt édesapja oroszlánfejes botja! ...” A hatás leírhatatlan volt. „Az oroszlánfejes bot?” — mondta, de már akkor zokogás rázta az egész embert. Sok sírást hallottam, de egyik sem oly megrendítő, mint amikor meglett férfi zokog kendőzetlenül s hangja csuklássá változik. Nem is beszélt, karon­­fogott, átvitt lakására, hol aztán kettesben elmondtam néki ama nap történetét. így támadt fel a fiú számára a halottnak vélt amerikai édesapa az Ür megtestesülésének ünnepén 1937-ben... Csaknem fél évszázad telt el a tiszanánai legáció óta. Az édesapa és fia egymásra találása óta. Hant borul azóta mind­kettőjükre a Perth Amboy-i és a tiszanánai református temetők­ben. Az oroszlánfejes bot Bodnár István derék kerületi főgond­nok otthonába került. Aztán őt is elszólította Isten. A botot ott őrzi özvegye a vitrinben, ahogy ezt 84 őszén Ligonierban egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom