Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Dr. Vatai László: Arany János - A magyar írók fejedelme
1985 83 ben saját magát és az örök embert. Bolond Istók című alkotásáról beszélek. Legtalányosabb műve és valószínűen a legmélyebb. Első énekét néhány évvel a szabadságharc után írta. Petőfi, a nagy barát és inspiráló erő eltűnt, Arany egyedül maradt, s akkor találkozott Byron költészetével. Alkotás szempontjából a legjobb időben: a felszín népies, optimista világa összetört, minden vonatkozásban felnyílt előtte a mélység. Byron démonisága kalapács és iránytű volt a kezében, felnyitotta vele saját lelke alvilági táját. Előadásmódja is hozzá idomult: eltűnt a Toldi népies egyszerűsége és bája helyébe robbanó indulatokkal teli szavak és rímek léptek. Nem kisebb szépség az eddiginél, s közelebb is áll a mai életérzéshez. A Bolond Istók nem eposz, semmiképp sem rege, félreérthetetlenül lírai modern verses regény. Kettős mondanivalója van: a mostoha magyar viszonyok közt kallódó népi tehetség; ugyanakkor: a kallódó örök ember. Ráadásul, a kettő együtt Arany élete. Nem mindennapi alakulásában, hanem lényegszerűen, bár élete sok mozzanata is megmutatkozik benne, különösen a második énekben. Ez húsz évvel későbbi alkotás, hangvétele különbözik is az elsőtől, a két rész mégis tökéletesen egy mű. A legelesettebb állapotból indul: a magyar pusztán, a csőszkunyhóban, vak nagyanyja haldoklása közben, a puszta földön törvénytelen gyerekként születik meg a mű hőse. Részeg keresztanyja elveszti a pár napos csecsemőt, cigányok találnak rá az árokparton, s orgazdájuknak jó pénzért eladják. A második ének debreceni diákéveit írja le és színészi pályafutását. Mindenből kiábrándulva hazamegy a falujába, ahol megteszik segédtanítónak. Elhatározza, hogy filiszter lesz, csak előbb még megírja élettörténetét. Eddig a kidolgozott mű. Arany jegyzeteiből azonban ismerjük a harmadik és negyedik ének anyagát is. Csak ezzel teljes a vers mondanivalója. A cigányok az orgazdától visszalopják a csecsemőt, s újra eladják egy kastélyba, ahol váltott gyerekként grófnak nevelik, illetve négyöt éves korában újra a világ prédája lesz. Egy falusi tanító befogadja, s később Debrecenbe küldi diáknak. Itt a mondanivaló visszakanyarodik az ismert második énekhez, azzal a megtoldással, hogy véletlenül és az összefüggések sejtelme nélkül a régi kastélyba kerül nevelőnek, ahol egykori „anyja” a szeretőjévé teszi. Bezárul a pokoli kör. Illetve: a harmadik és negyedik éneket gátlásai miatt képtelen volt megírni.
