Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Arany János - A magyar írók fejedelme

80

BETHLEN NAPTÁR

Di. Vatai László:

ARANY JÁNOS - A MAGYAR ÍRÓK FEJEDELME

(Részlet a szerző 1984 végén megjelent könyvéből. A könyv címe: „Az átszínezett térkép”. Hét esszé. Az újkori magyar világ protestáns analízise irodalmi és történelmi vonatkozásban. Az egyik tanulmány Arany Jánosról szól, ennek a befejező részét közöljük a következő oldalakon.)

A MAGYAR POKOL

Arany János volt a magyar klasszikus, nyelvünk utolérhetetlen mestere. Összefoglalta szétágazó gazdagságát, s verseiben ki is bontakozott minden lehetősége: megteremtette az örök magyar nyelvet. Klasszicizmusához tartozott az erkölcsi világrend egyetemes parancsának az érvényesülése is. Ez a hipochonder és tényleg betegségekkel megvert író az erő és az egészség harmóniáját vetítette költészetében; nem programként, hanem mint a lét végső valóságát és követelményét. A hulló magyar világban pedig a múlt nagyszerű képein át építi a jövőt. Félévszázadig közvetlenül is legnagyobb tanítómestere volt népének, s mindig fontos tényező marad, míg olvasnak magyarul. Klasszikus volt az alkotás és erkölcs egységében is. Semmi sem állt távolabb tőle, mint a virtuozitás. Bármilyen könnyen dolgozott is, mindig megszenvedte az alkotást, ami nem technika, hanem az ember és a mű teljessége. Erkölcsi jelenség volt élete mélységei fölött és hánytatott magyar sorsában egyaránt.

Tanulmányunkban ismételten visszatér lelke félig tudatos és tudattalan rétegeinek a félelmetes mélysége és a magyar lét szakadéka; a kettő mindig egybefolyt, együtt adta életének az alvilági táját. Ez a tudatos alkotó és erkölcsi lény beláthatatlan mélységek fölött lebegett. Élete csodája: nem zuhant le, tartotta valami. De a mélység mágneses vonzása áthatotta egész életművét, s kortársaitól fel nem fedezett feszültséget adott a verseinek. A klasszikus mögött életteljesebb volt a modern ember. Balladáiban, érzékelhetően is, felnyílt a mélység, és megmutatkozott Arany teljessége. Még élete végén, az Öszikék harmóniába simuló, derűs rezignációja idején is születtek balladák, talán a legmélyebbek, és leginkább ezek árulkodtak. (Vörös Rébék, Hid-