Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Bertalan Imre: Dr. Kósa András

282 BETHLEN HOME Raritan folyó mindkét partjára is bőven jutott belőlük. Hon­talanná lett az a magyar, aki halálosan szerette azt a földet, amelyen bölcsője ringott, akinek éppen úgy, mint egykor a Kébár folyó partján lakóknak, sokszor könnyes lett a szeme, bánatos a szíve, amikor idegen környezetben, bányák mélyén, gyárvárosok sűrűjében, hivatalban, vagy műhelyben nehéz kö­rülmények között kellett újra kezdeni az életet. Isten nem hagy­ta el az ő népét. Mint egykor a Kébár folyó mentén támasztott prófétákat Ezékiel személyében, úgy küldött számára pásztoro­kat, őrállókat, akik ajkukon Isten Igéjével, az ítélet és kegyelem hirdetésével ott ültek, ahol népük ült. Akinek életéért, szolgá­latáért ma a búcsúzás pillanatában Istennek köszönetét mond egy kisebb család, három — szívéhez nagyon közel álló gyüle­kezet— és azokon túlmenően Istennek amerikai magyar refor­mátus népe, e város minden felekezethez tartozó magyarsága, immár néhai Kosa András ugyanazt tette: ott ült, ahol az ő népe ült. Szegény munkásszülők gyermekeként született 1896. ok­tóber 15-én a Bereg megyei Tiszaszalka községben. Mindössze kilenc éves koráig nevelkedhetett a tiszaháti földműves szülők egyszerű hajlékában. 1905 barátságtalan telének egyik szomor­kás reggelén édesanyjával, két testvérével már partra lép az Ellis Island kikötőjében. Ott ül, ahol előtte, utána ezer és ezer ván­dor magyar gyermek, ifjú édesapa és édesanya ült a szegé­nyes útibatyun, tágra nyílt szemekkel, riadt félelemmel, várva a bebocsáttatást az idegen világ tágra nyílt kapuján. Miért volt az, hogy a kis András fiúnak olyan hamar ott kellett hagynia gyermekkora napsugaras, vidám kertjét, azt a szülőföldet, amelyet csak néhány esztendeig taposhattak gyer­meklábai ? Jaj, de ismerős történet, jaj, de közel áll sokatok családjának történetéhez. Jött az édesanya három gyermekével az édesapa után, aki két évvel megelőzte kis családját, előre jött, hogy helyet készítsen nekik. Igen várta már őket a földi édes­apa, de ki nem látná ebben a megérkezésben az égi Atya kezé­nek munkáját ? Aki Ezékielt anyja méhében elküldte, hogy ott üljön, ahol népe ült, ugyanaz az Isten elindította a kilenc éves gyermeket a sorsvállalásra. Ellis Island már sorsvállalás. A hajó fenekében megtett út már sorsvállalás, de az igsízi sorsvállalás abban találtatott, hogy élete hajnalától annak végéig ott üljön, ahol kivándorolt magyar népe ül. Amerikába érkezve alsófokú iskoláit ott végezte, ahol édes­

Next

/
Oldalképek
Tartalom