Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Dr. Pungur József: Az Állam és a Református Egyház viszonya Magyarországon
I 1985 263 házban szekuláris célok megvalósítása kap prioritást az az egyház letért az egyház órától kapott megbízatása útjáról. A második megjegyzés az, hogy a „Szolgálat teológiája” alapjában véve liberális és politikai teológia, jóllehet ennek képviselői a hitvallásos teológia mázával szeretnék bevonni. Liberális ez a teológia azért, mert egyenlőség jelet tesz- az Isten országa és a szocializmus közé, Isten országát mintegy a szocializmus megvalósulásán keresztül látja elérkezőnek. Az első világháború előtti protestáns liberális teológiánál már láttunk ehhez hasonlót, amely teológia Isten országát az emberiség progresszív haladása, fejlődése révén vélt elérhetőnek. A liberális teológiák gyökérbaja az, hogy nem az Isten igéje, hanem valamilyen emberi gondolat, filozófia vagy ideológia válik a kijelentés forrásává s a kijelentés csak igazolásul szolgál a már elfogadott álláspont teológiai igazolására. Jézus megkísértésének története elégségesen mutatja, hogy még a Kísértő is ügyesen tudja használni Isten igéjét, hát még a teológusok! A bibliából végül is mindent lehet igazolni, ez csak technikai kérdés. A döntés azonban az, hogy hitelesen használjuk-e az Igét, mint Jézus tette a Kísértő legyőzésekor! A MRE számára a kijelentés hegye — az Állami Egyházügyi Hivatal. Az onnan hozott kijelentéseknek bibliai alátámasztásán azután a teológusok hada dolgozik, hogy a szekuláris kijelentések teológiai öltözetet kapjanak s így elfogadásra alkalmasak legyenek az egyház népe számára. A teológia története azt mutatta, hogy Isten megítéli az ilyenfajta liberális teológiákat. Harmadsorban hadd mutassunk rá arra a tragikus helyzetre, amibe az egyház került vezetőinek jóvoltából. Az egyház egy olyan társadalomban él, amelynek vezetői és teoretikusai bevallottan nem készítenek helyet az egyház számára a jövő kommunista társadalmában. Ugyanakkor az egyház segít felépíteni ezt a társadalmat buzgón csatlakozva a szocializmus építőihez. Ez azt jelenti, hogy az egyház maga segíti elő annak a pillanatnak eljövetelét, amikor már egyházra nem lesz szükség. Az egyház magatartásával valahogy ki akarja érdemelni helyét a jövő kommunizmusában. Azonban, aki csak egy kicsit is ismeri a marxizmus-kommunizmus elméletét és gyakorlatát — az tudja, hogy ez csupán vágyálom. A rendszer bélés külpolitikai nehézségeinek megszűntével elkövetkezhet az a pillanat, amikor így szólnak majd az egyházhoz: „A mór megtette kötelességét — a mór mehet”. Az egyház létét ma —
