Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Gyülekezeteink a Kanadai Egyesült Egyházban
1985 241 terjesztése, sőt előzetes költségvetések benyújtása is; novemberre személyes ellenőrző látogatást jelentett be Rev. Hamlin, hites könyvvizsgáló kíséretében, ugyanakkor azonban folyton hivatkozik biztató szeretettel az egyházi törvény vonatkozó szakaszára, mely szerint, ha gyülekezetünk anyagilag képtelen kötelezettségeinek eleget tenni, beleértve a lelkészi fizetést is, az egyházi felsőbbség maradéktalanul teljesíti a fizetnivalókat. Október 7-én, „Világ-úrvacsoraosztás” vasárnapján, melybe gyülekezetünk ez -éven kapcsolódott bele először, ő maga jött közénk ezt tudósítani, s bár angol nyelven, a magyar rendtartás szerint (kérdések, stb.) osztotta köztünk a sákramentum szent jegyeit. Vasárnapi iskolai tanítónk Nagy Géza presbiter 4-5 gyermekkel próbál áldásos eredményt elérni a magyar istentisztelet ideje alatt angolul. Konfirmációi oktatást 2 évre tervezve 2 ifjúval kezdett a lelkész ezen az őszön. Júniusban 1 felnőtt áttérő konfirmált. A „Folklorama”-ról. Városunk másfél évtizede minden augusztus hóban megrendezi ezt a hetet, amikor is az itt élő nemzetiségek, köztük mi magyarok is bemutatjuk magyar konyhánk ízes ételeit, népi kultúránk, zenénk, táncaink remek darabjait. Az egyházunk szárnyai alatt működő „Budapest Association” a „Budapest Pavillon”-ban állította ki népi hímzéseink bámulatra méltó tárgyait, herendi porcellánokat, szobrokat, képeket, még Szent Koronánk másolatát is, a kalocsai népviselet gyönyörű hímzésű ruháiban leányaink, pitykés mellényű, lobogós ingujjú, sarkantyús csizmás legényeinkkel együtt mutatták be népi táncaink legszebb számait a Budapesti Állami Népizenekar hangszalagról adott, erős, tiszta hangú zenéje mellett, állandó műsorszámként a színpadon, ami biztosította az állandó látogatottságot, ez éven különös sikert aratva. Mindez Kovács Julika kitartó és szorgalmas előkészítő munkájának, s az előadások alatt is gondos felügylő és irányító munkájának gyümölcse volt, amiért virágcsokorral és emlék trófeával köszöntöttük. Ugyanezzel a kitüntetéssel tiszteltük meg Nagy Zsuzsát is, aki a „királynő” szerepében nemcsak az összekötő szövegeket mondotta be angol vendégeinknek, de városunk illusztris vendégeit is fogadta. Szegényes ahhoz az emberi szókincs, hogy ki tudnánk fejezni segítő, erőtadó Istenünk felé méltó hálaadásunkat, s illendő köszönetünk szavát egyházunk tagjainak kitartó fáradozásukért, akik az előkészítő munkáktól a befejező feltakarításig egész héten át hősiesen álltak helyt, akár asszonyaink a forró konyhában, akár férfiaink a nehéz tárgyak mozgatásánál; felszolgálásban, rendtartásban, pénztáraknál, biztosítva ezzel egyházunk évi bevételének kb. egyharmadát. Illesse hálás testvéri köszönetünk azt a számos jó magyar asszonyt és férfit is, akik még csak nem is tagjai egyházunknak, de valláskülönbség nélkül kitartó munkával vettek részt terheink hordozásában.
