Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)
Posta József: Erdélyi hagyaték
48 BETHLEN NAPTÁR a moldvai s a havasalföldi vajdákkal: hátha megegyezkednek valamiben ők hárman s a Díván basái ezentúl nem adhatják oda a két vajdaságot annak, aki tízezer arannyal többet ígér nekik. Egymás mellett lovagolnak, békességben beszélnek úgy egymással, ahogy tudnak. . .. Báthory hívja Pétert és Sándort hármas, reggeli lovasvadászatra. Csak szőkébb kísérete követi — vajdákat is csak belsőbb embereik. Ismeretlen tájak, itt-ott emlékeztetnek a dombos Szilágyságra: ritka falvak, vadvizek s a szelídebb, sós levegőtől nevelt fák korán hajtó pompája. . . . Vadászlovát sarkantyúba kapja, halkan odaszól Sándornak, hogy ügessen előre. Péter vajda is elérti a szélben a szót. Báthory hátraint kíséretének: tartsanak távolságot, vágtába kezd, messzelátó szeme megcéloz egy szép formájú dombot, a látóhatár szélén: örökzöld erdők fényes karéjában áll magasan a tájék felett— Mintha végtelen kéz hullámokat szórna szét a tájakon: a szelíd, ezüstös fenyők inognak a szélben, a világ elmozdul sarkaiból, könnyű párák emelkednek, a horizont széle remeg. Itt áll most egymás mellett a három lovas. Báthory körbe léptet, szeme végig simogatja a szép mezőket, melyeket arannyal von be a márciusi keltető nap. Keze lehajlik a kápához, kiemeli kulacsát, legjobb somlvói borával töltötte meg, odakínálja az öregebbik vajdának, majd mosolyogva, vadászember szokása szerint törli száját, úgy kapja Sándor, ő a harmadik, aki barátságukra iszik a reggelen. . . . Fenséged, mondta Sándornak, s a lengyel király Havasalföld vajdájának ezzel megadta a legnagyobb titulust, elismerte rangjában magához illő fejedelemnek. Sándor arcára ráesett a napsugár: sima, borotvált arca csillogott, mint a bronz, váltóig hulló fekete haját megrázta.... Felség szavát várjuk s köszönjük tiszteletét. — Tudjátok vajdák, hogy én Krisztus igazhitű fiának vallom magam, s a római rítus szerint tisztelem Uramat. Azt is tudjátok, hogy Erdélyben új hit szerint él a nép nagyobb része, ki Luther, ki Kálvin, ki meg az antitrinitáriusok elveit követi. Ti tudjátok, hogy a ti atyafiaitokat, akik Erdélyben szép számmal élnek, sem hitükben, sem jogaikban nem háborgattam, nem engedtem, hogy uraim valaha is úgy bánjanak velük, ahogv nem méltó az emberhez. Tudjátok-e ezt rólam urak? — Mióta felséged ül Gyulafehérváron, testvéreink panaszát nem hozta át a szél. De miért említi ezt felséged? Valaki panaszkodott talán? Nem, Sándor vajda. De most itt, ahogy mondom a három vajda dombján kell leraknunk jövő barátságunk fundamentumát. .. . Ügy foglak segíteni onnan Lengyelországból benneteket,
