Bethlen Naptár, 1983 (Ligonier)
Dr. Harangi László: Beszélgetés öreg magyarokkal
1983 71 Beszélgetés öreg magyarokkal Beszélgetni akarok veletek, öreg magyar vándorok, akik a századforduló idején vettétek a vándorbotot, otthagyva a küszködő falut, szeretteiteket, a százados templomot, hol utoljára álltatok meg imádságos kézzel s elindultatok nagy Amerika felé egy jobb élet reménységével. Csodállak benneteket, öreg magyar vándorok, kik magatokra támaszkodva tele voltatok tetterővel, élniakarással s azzal a biztos tudattal, hogy helyeiteket meg fogjátok állani a kenyérért való küzdelemben. Erről szól az a nóta, melyet közel negyven évvel ezelőtt hallottam énekelni egy aratási ünnepségen Bridgeporton: Adriai veres tenger habjai de sárga, Azon megyek, azon megyek nagy Amerikába, Ott is én leszek az első, Odaállok a jobb sorba, Istenveled, édes rózsám, Megyek Amerikába! Kezet fogok veletek, öreg vándor magyarok, kik nem válogattatok a munka között. Leszálltatok a bánya mélyébe, ahol ezer veszély leselkedett reátok, hogy a mindennapi kenyeret szénporos arccal, kérges kézzel megkeressétek. Erről szól a dalotok a Majna, majna, sötét, mint a temető, Nincs is abba, csak a szorult levegő. Nem nézhetek ki belőle semerre, Sem a derült, sem a borult egekre. Száll a dal s valaki megkezd egy másik éneket: Rezes a pikkemnek nyele, Sajnos a májner élete, Mert nem tudja mely órába Szakad a kő a nyakába. Megjelenik a magyar dac is a következő sorokban:
