Bethlen Naptár, 1983 (Ligonier)
Szabó László: Hősimádás
48 BETHLEN NAPTÁR Hősimádás (Ravasz Lászlónak.) Mint vőlegény a lány előtt Megáll csodálattal teli, Mikor tündér mozdulatokkal Kis testvérét öltözteti: Látványa szívének ajándék, Rád szívemen ilyen varázs ég. A gyermek édesen gügyög, Szépsége szemre, szívre nőtt, Mégis a gyönyörvert rajongja Csak a bájos öltöztetőt, Virágesőzött mámorában Nem lát nagyobb gyönyört a házban. Valahogy így vagyok veled, Borzongó ihlet könnybe ver, Megáldozom lángszellemeddel S elkábul rajtad e kebel. Őrjöngés fojt, rendít, de milyen! Gátat szakít a Krisztus-illem. Pedig „tudom, kinek hittem,” Krisztus, ki Istenhez vezet, Mégis döbbentőbben ragyog rám A képnél a festő ecset. . . A Cenában bűvöl Királyom, Mégis Leonardót csudálom. Világerők Illés-fia, Igédben elgyönyörködöm, Ujjad játékát szinte látom, Ha dalra készt Krisztus-öröm. . . Ki úgy zenél, az csillag útjel, Mesteréhez magasztosult fel. Szabó László (Szabó László, „pionír” pap-költőnk, aki tagja volt az Arany János Társaságnak.)
