Bethlen Naptár, 1983 (Ligonier)

Nvugat-Európa

218 BETHLEN NAPTÁR Zürichet gondozza, negyedévenként azonban mindketten szolgálnak egymás gyülekezetében. Baselben, Luzernben és Zürichben havonta kétszer van ma­gyarnyelvű istentisztelet, Badenben és Schaffhausenben havonta egyszer, és St. Gallenben kéthavonként. Körülbelül 500 tagja van a magyarnyelvű pro­testáns gyülekezeteknek, ami, nagyrészt az új menekültek belépésével, remél­hetőleg, mint a példa mutatja, növekedni fog. Annak ellenére, hogy mindkét lelkipásztor református, és tanulmányaikat is református teológiai főiskolá­kon végezték, a gyülekezetek tagjai reformátusok, evangélikusok, különböző kisebb protestáns közösségek, unitáriusok, szabadegyháziak, baptisták, naza­­rénusok, pünkösdisták tagjaiból tevődnek össze, sőt a gyülekezetnek van néhány római katolikus tagja is, tehát az egész „ökumené” képviselve van gyülekezetünkben. Az Ür Jézus Krisztusnak a János 6:37-ben leírt kijelen­tése az irányadónk: „Aki hozzám jön semmiképpen ki nem vetem.” Jelenleg mindkét lelkipásztor szolgálatának egyik felét svájci gyülekezeti szolgálat­ban végzi. így elevenedd a kapcsolat a befogadó ország egyházával. A berni gyülekezet is megszerveződött, ők külön választanak maguknak lelkipásztort, Bernben az ottani kantonális egyház szintén egy fél lelkipász­tori állás finanszírozását biztosítja a magyar protestánsok számára, hasonlóan az egyéb német-svájci kantonokhoz. A gyülekezetekben az istentiszteletek látogatottsága jó. Az istentiszte­leteken kívül bibliaórák, közös vacsorák is a magyar közösség ápolását szol­gálják. Zürichben, a római katolikus magyarok az idén, azaz 1982-ben kaptak új plébánost Csabánczy József délvidéki származású lelkipásztor személyé­ben, aki a magyar római katolikus és protestáns gyülekezetek együttmunkál­­kodása, tehát az egymás megbecsülésén, egymás szeretetén alapuló ökumené mellett foglalt máris állást. Egyre több gyülekezeti tag igényelné az egész szabad világ magyarságának keresztyén hitbeli alapokon nyugvó összefogá­sát. Egyre többen látják, érzik, hogy az emigráció népének különleges feladata van, amit sem az otthon élő, sem az elszakított területeken élő magyarok nem végezhetnek el, de azt is érzik és látják, hogy ehhez összefogásra, az összefogásához összefogó erőre van szükség. Van-e nagyobb összefogó erő Jézus Krisztusnál? Az őszinte és alázatos hit, az odaszánt engedelmesség, és a tü­relmes szeretet csak Jézusnál kapható, és ez szükséges az európai, és az ame­rikai, illetve tengerentúli magyarság összefogására. A magunk területén, Svájcban, ezen munkálkodunk. Bán József, ref. lelkipásztor, Zürich Szathmáry László, ref. lelkipásztor, Basel

Next

/
Oldalképek
Tartalom