Bethlen Naptár, 1983 (Ligonier)
Kálvin Egyházkerület
114 BETHLEN NAPTÁR zsák. Jeb'géje: Csípjenek a darazsak, de én tartom a fáklyát.” Mi, itt a hegytetőn magasra emelten tartjuk a lángoló fáklyát, bármint csípnek is a darazsak. A kilenc évtized minden szakaszában mindenkor voltak csípő darazsak, de talán soha annyi, mint életünk jelenlegi kanyaréban. A százados évfordulóhoz induló mostani évtizedben Istentől kijelölt hivatásunkat ez a cél kell, hogy vezesse: Tartsuk magasan lángolásban a fáklyát bármennyire csípjenek is a darazsak közel és távol! A Nagytemplomunkat, mely már történelmi és építészeti emlékmű templom, a hetes építő bizottság vezetésével váltottuk valóságra. Istennek hála 3 a hétből még ma is erőteljes, aktív vezető az Űr kegyelméből: a lelkipásztor, aki az építő bizottság elnöke volt; Köteles Béla, aki pénztárnoka volt, és Sedensky Gyula gondnok, aki trustee volt. Kivételes hála Istenünknek, hogy melléjük mindenkor adott példásan alkotó és cselekvő vezetőket, hűséges és kitartó egyháztagokat. Miénk volt a munka, Övé a dicsőség! Az elmúlt 1981-es évről a következőkben kívánom megtenni szokásos évi — Isten kegyelméből —, most már a 35. jelentésemet. Anyagiakban ismét kitartó és áldozatos hűségben, párját ritkító volt az elmúlt évi eredményünk. Ebben a kilencvenedik jubileumi évben értük cl bevételben egész történelmünk legmagasabb számát: a 117 ezres számot! Pénztári évi jelentésünk, évkönyvünkben részleteiben nyomtatásban megvan. Beszél önmagáért és tükre jó egyházcsaládunk kitartó és megértő támogatásának, mely minden haladásunk igazi titka. Olvassuk, tanulmányozzuk mélységes szeretettel és legyen a jövőnk számára ihlető indítás és vezérlő irányítás! Persze tanulmányozásakor mindig szem előtt kell, hogy tartsuk a jelenlegi infláció szörnyű méreteit, mellyel szembeni harcunk legfőbb kötelességünk, nagyobb mértékben, mint bármikor ezelőtt! Lelki életünknek a síkján jelenthetem, hogy az elmúlt esztendőben templomunkban tartottunk 102 istentiszteletet: fele részben magyar és fele részben angol nyelven. Vasárnapi iskolánk 32 ízben tartotta szokásos vasárnapi alkalmait. Megkereszteltünk 11 gyermeket, megkonfirmáltunk 7 ifjút, megeskettünk 13 házaspárt, eltemettünk 30 egyháztagunkat, felvettünk 12 új tagot. A lelki élet mezején való termés az igazi és legörömteljesebb célunk. Istennek legyen hála érte! Az elmúlt 1981-es esztendőnek örökre emlékezetes, kivételes eseményei voltak. Az év október havának 18. napján tartottuk meg országos keretek között egyházunk megalakulásának kilencvenedik évi jubileumát fényes, ünnepi istentisztelet formájában, melyet követett új bronztáblánknak ünnepélyes felavatása, és azután a gyönyörűen sikerült ünnepi bankett. A rákövető reformációi vasárnapon, október 25-én tartottuk meg Nagytemplomunkban — szépséges formában — a mi gyülekezetünk fiának, új segédlelkészünknek, Tiszteletes Wm. E. Nyergesnek felszentelését, akinek életére és szolgálatára egész nagy egyházcsaládunk hő imádsággal kérte Istennek gazdag áldását. Szolgálatára nagy reménységgel tekint egész gyülekezetünk. Az esztendőnek — a lelkipásztorunk életében — legmeghatóbb eseménye volt saját első unokájának, ifj. dr. Szabó István és neje gyermekének keresztelése Nagytemplomunkban, aki a keresztség szentségében a Margaret nevet nyerte az örökre felejthetetlen papnénk után, annak elhunyta 13. évfordulóján. Az egész egyház-család őszinte szívvel osztozott a mélységes alkalom szívhez szóló szépségében.
