Bethlen Naptár, 1982 (Ligonier)
ELŐSZÓ A szétszórtságban élő magyarság az újrakezdés népe. Illyés Gyula írta, mintha nekünk üzenné: S épp, mert parányi falukra várhat isteni munka, . . . ama rettentő holnap előtt még emberek merjük a legnagyobbat újra a kezdetet. így van ez a századforduló óta. Ahol csak új templomot kellett építeni, testvérsegélyző egyesületet szervezni, amikor népünket összetartó magyar házakat, klubbokat kellett alkotni, újságot indítani, a szétszórtságban élő magyarság merte és még mindig meri a legnagyobbat, újra a kezdetet. Az idézett költő szerint a legfontosabb munka, az isteni munka, parányi falukra vár. Ilyen a nagyvilágban szétszórt parányi magyar faluk életéről ad beszámolót a Bethlen Otthon 1982. évi naptára. Falukba, gyülekezetekbe tömörülő lelki magyarság, minőségi kisebbség, mely lassan már száz éve, meri a legnagyobbat, újra a kezdetet: még mindig épít, önerejéből egyházat tart fenn, kül- és belmissziói munkát végez, lelki és szellemi örökséget ápol, új intézményeket szül, munkája a világ magyarsága egybetartozandóságának gondolatát. Parányi faluk, isteni munka várományosai, végzői; az Egyesült Államokban, Kanadában, Délamerikában, Ausztráliában, Nyugateurópában, a ti munkátokat ismerteti ez a kiadvány, az öt földrészen szétszórtságban élő magyar reformátusok és evangélikusok egyházi életét írásban és képekben dokumentáló adattár. Évtizedek óta kiadja — nem kis anyagi áldozattal- a szolgálata 60. évet új alkotásokkal ünneplő Bethlen Otthon. A beküldött jelentésekért köszönetét mondok lelkipásztor testvéreimnek. Az anyag összegyűjtését Kovács Pál, a Bethlen Otthon igazgatója, a korrektúra nehéz munkáját Illés Lajos lelkipásztor végezte. Köszönet érte. A Csomós testvéreket a gondos nyomdai munkáért illesse elismerés. Az olvasónak áldott, boldog és víg esztendőt kíván a Bethlen Otthon nevében, Bertalan Imre
